A szuloknek nem fajo dolog az hogy latjak ahogy felno a gyerekuk?

Miért lenne fájó? Az a jó hogy látom, hogy nő, okosodik, megáll a maga lábán. Megtalálja a helyét a világban.

Szokott lenni az üresfészek-szindróma, hogy amint elköltözik a gyerek (mondjuk egyetemre megy), belakják a korábbi tereit, szobáját.:) Ez tök normális reakció, és valahol a felnövéshez kapcsolható.:)

Nem,en elvezem. Cukik voltak picinek es orommel megcsinaltam minden feladatot, de most orulok hogy nagyobbak, egy csomo dolgot megbeszelhetek veluk es olyan dolgokat tehetunk pl utazas, ami kicsikel nehez lett volna. Attol se vagyok ketsegbeesve, hogy majd kirepulnek, remelem majd hozzak az unokakat.

Másfél éves a kisfiam, akkora tapasztalatom még nincsen, de leírom én hogy érzek. Egyrészről boldog vagyok, hogy látom ahogy nő, egyre okosabb, értelmesebb, kezd kinyílni a világ felé, barátkozik, beszélget, tanul, fejlődik. Másrészről mindig meghalok egy kicsit, amikor először csinál valamit önállóan, amihez én már nem kellek. A szoptatás vége, az első kanál étel amit egyedül evett, az első nap amit nélkülem töltött, az első éjszaka amikor egyedül aludt el. Később jön majd, az óvoda, iskola, és a többi. Nem lesz könnyű, de ez az élet.

Az egyáltalán nem fáj.Minden kornak megvan a maga szépsége.Nekem az fáj volt pofájuk ilyen gyorsan megöregedni:))