Nagyon elítélnétek ha megtenném? Cserbenhagyásnak számítana -e, ha élni szeretném a saját életem? Lsd. Lent.

Van egy mélyen eltemetett, tudat alatti óhajom, egyedül lenni...Adott egy 4 tagú család:egy alkoholista apa,( nem rendszeresen iszik ugyan de az is elég, emiatt már majdnem elváltam tőle),egy munkanélküli, 20 éves fiú(már nem tanul),egy majdnem 17 éves lány, aki lusta,rendetlen,nem fogad szót, fiúzik,bulizik.Szóval felnőttek, ill. már majdnem azok.Már nem sokáig lesznek a "fészekbe" azaz itthon.Utána meg nézzem életem végéig a részeges, unalmas férjemet? Én néha már úgy érzem ,nem bírom tovább ,nehezen boldogulok a "gyerekekkel" az apjuk,nemigen szól bele a nevelésükbe,csak a horgászat, meg a pia érdekli...Nem becsülik a munkámat,dolgozom, itthon is rámszakad minden.Sokkal jobb lenne elválni, elköltözni,egyedül élni. (mert gondolom a " gyerekek" maradnának a régi megszokott helyükön,amíg külön nem költöznek).Akkor majd megtudnák, milyen nélkülem, utólag megbecsülnének.Magukra lennének utalva.Egy életem van nekem is...Sokszor megbántam, inkább maradtam volna szingli, gyerektelen...Így is,úgy is az öregek otthonába jutok, ha megélem azt a kort....Szóval, ha elválnék ,és elköltöznék, elítélnének miatta,( ha a gyerekek az apjukkal maradnának)Persze, megkérdezném, hogy akar -e valamelyik,vagy mindkettő velem jönni...)Jogom lnenne-e hozzá erkölcsileg? Hozzáteszem csak eljátszom a gondolattal, mert ahhoz elég gyáva lennék ,szerintem hogy meg is lépjem a dolgot( De hátha mégis...) Csak értelmes ,építő jellegű hozzászólásokat kéremk, a " beszólogatósok " kíméljenek...