Miért jó, hogy "szájrapusziznak" a kisgyerekekkel!?

Szerintem is hülyeség, de a valószínű eredetére most jöttem rá, hogy van gyerekem.

4 hónapos és kb másfél hónapja elsőszámú érzékszervvé lépett elő a szája. Mindent beletöm, mindent megpróbál megnyalni, szájba venni.

Amikor puszit adunk neki, ráfordul a szánkra és kinek-jobb-a-reakcióideje játék lesz belőle. A legnagyobb igyekezet mellett is sikerül kb hetente egyszer lesmárolni, mert ő a gyorsabb. Ha az arcára kapja, akkor ráfordul a mi arcunkra és végignyalja, mint egy lelkes kutya.

Gondolom ezen a ponton szoktak a szülők a könnyebb ellenállás irányába menni és hagyni, hogy a gyerek kialakítsa ezt a szokást.

Jelenleg, ha rajta múlna, csak nyelves csók létezne, mert állig érő nyelvvel, tátott szájjal igyekszik a felé közelítő tárgyak felé (a szánk is ide tartozik).

Ez a "szám is érzékszerv" dolog leépül később, kivéve, ha a szülő megtartja ezt a szokást és nem próbálja ilyenkor kissé oldalra fordítani a gyerek fejét, hogy a puszi tényleg az arcára menjen. Szóval ez egy tanulási folyamat, csak néha nem a gyerek tanul a szülőtől, hanem fordítva és a szülő nem veszi észre magát, hogy csecsemőkoron túl már annyira nem ártatlan játék.