Milyen hatással lehet egy gyerekre ha látja egy családtagját meghalni?

Egy rokon apja felakasztotta magát, a 16 éves gyerek vágta le a kötélröl.

Ennek ellenére teljesen normális ember lett - eltekintve a lezdeti sokktól meg gyásztól -, és idöközben felnött ember, három gyereke van és 25 éve él igen szépen a feleségével. Nem iszik, nem idegbeteg, semmi baja nincs.

ismerek olyan testvérpárt, akiknek az anyjuk öngyilkos lett, és valahogy ők találták meg, vagy nem tudom már.

Mindkettőnek a magánélete katasztrófa. az egyiknek nincs is magánélete, egészségileg romokban, stb. stb.

az élet velejárója.

egy testet látsz, amiből a lélek már máshol van.

ki hogy dolgozza fel.

van akinek felnőtt fejjel is nehéz, és van aki gyerekként is egyből túl van rajta.

Én 13 éves leányzó voltam amikor nyári szünet lévén sokat voltam lent a barátaimmal a téren, mint otthon. Mégis egyik nap délben hazamentem, hogy zuhanyozzak, átöltözzek, egyek valamit, és újra lemenjek "lógni a haverokkal". A kádban találtam meg az anyámat felvágott erekkel. Minden csupa vér volt. Kihívtam a mentőket, de már késő volt.

Mégsem törtem össze, sőt visszagondolva inkább csak a vér látványa zavart. Anyám halála végül is békességet hozott a családba, így a hiánya sem volt fájdalmas. Anyám agresszív alkoholista volt. 13 éves koromig nagyon sokszor megvert minket (van egy nővérem), anyámnak köszönhetem, hogy a csuklómat is eltörte.

Eltelt már több mint 20 év, de semmi trauma nincs bennem. A vér látványát ma sem bírom, de ezt anyám halála előtt sem bírtam..

Szerintem ha jól ismerték egymást, vagy közeli kapcsolatban voltak, valamilyen szinten megrázza a gyereket. Az, hogy meddig marad meg benne ez az érzés, attól függ, hogy milyen viszonyban voltak, hogy halt meg az illető, hány éves a gyerek, meg milyen érzékeny...

Nekem pl. Dédnagymamám távozott el... Én 17 voltam, ő 96. Eléggé érzékeny vagyok, meg szerettem is, úgyhogy az első egy-két hónap bőgéssel telt, néha szó szerinti összeomlással és dührohamokkal fűszerezve. De segített túllendülni, hogy láttam, mennyire szenvedett, és már ő is vágyott el... És jobb helyen van, mint itt. És teljesen normális vagyok. :)

Családban Apa és a testvérei jártak úgy, hogy egyik reggel az édesanyjuk nem ébredt fel... Békésen halt meg, de fiatalon, 43 évesen. Arról sosem mesélt, hogy akkor éppen pont hogy érezte magát, de azt látom, hogy most, 47 évvel később is vannak nyomai a traumának...

Arról meg ugye nem is kell beszélni, hogy amikor mondjuk egy rokon magával végez, az is elég durva...

nem voltam meg 10 mikor 1 frontalis utan csomagoltak az embereket...

utana tobb rokonom is lattam ugy ahogy leirtal.

engem nem raz meg, sot 1ik rokonunk olyan volt, mint aki aludt :/

nagyon ember fuggo, anya pl olyan mint a lanyod, en mentem el a kereszt anyjahoz, mikor ker apja meghalt.

http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__termeszetfeletti-len..

Ezt te indítottad? Gratulálok:D Tudtad, hogy az USA-ban már odafigyelnek azokra akik ezoterikus úton akarják meggyilkolni az általa kiszemelt embert?

No akkor kösd fel a nacit, mert tudok olyan "emberről" aki a másikat ily módón próbálta elintézni, aztán igen elcsodálkozott, hogy neki akadtak "kis" problémái.

Olvasni nem szoktál, ugye? Szépirodalmat sem, ugye? Pedig abból többet lehet tanulni, mint holmi gagyi amerikai sorozatokból.

Lásd pl: Thomas Mann: A Buddenbrook-ház.

Régen evidens volt az, hogy a haldokló családtaghoz bevittek mindenkit, még a kisgyereket is. Nem tabusították el a halált, mert az az Élet része.

Ma ezt újra tudják az okosabbjai, pl. a németek. Számtalanszor látok ovis csoportokat temetőt látogatni.

Bármilyen hatással is van rá, nem az a lényeg, hogy mit lát, hanem az, hogyan tudja feldolgozni ezt, és ehhez kell a felnőtt segítsége. Ha egy felnőtt ÉRZELMILEG ott van mellette, akkor a gyerek meg tud bírkózni a halállal, még akkor is, ha még nincs halálfogalma (átlag gyerek esetében kb. 8 éves kor körül kezd kialakulni a halálfogalom és a haláltudat).

Mindig akkor van baj, ha a gyereket magára hagyják a halálfélelemmel, vagy ijesztgetik a halállal és az elmúlással, vagy eltabusítják a halál és almúlás gondolatát is. (Ebben mi magyarok, nagyon "jók" vagyunk... :( )

Ez viszont mindig a felnőttek hibája.