Tényleg túl anyagias vagyok?

Szóval 19 éves lány vagyok, anyukámmal és a két évvel fiatalabb öcsémmel együtt élek egy bérlakásban. És mostanában nézeteltérések vannak köztem és anyukám között a pénz miatt.

Tudni kell, hogy 10 éve váltak el a szüleim, apám nem fizet gyerektartást, havonta kell kb. 36 ezer ft lakbért fizetni, tesóm alapítványi suliba jár (az is félévente 20-30 ezer ft), ezen kívül ott az iskola egyéb díja (osztálypénz mindkettőnknek majdnem 10 ezer ft egy hónapra). Szóval rakat kiadásunk van, amihez anyukám keres kb. 100 ezer ft-ot plusz a családi pótlék.

Na most a viták abból vannak, hogy szóvá tettem egy-két dolgot. Pl. eddig anyum kapott 12 ezer ft melegkaja utalványt, de mivel ezt a kormány megadóztatta, ettől az évtől semmit nem fogunk kapni. Eddig ebből a jegyből pizzát rendeltünk stb. A baj, hogy tesóm túlságosan hozzászokott az ilyen kajához, mást meg sem eszik. Szétosztottuk a jegyet 3 felé (4-4 ezer/fő) és ő gyakran ezt is túllépte, és először anyuméból lett finanszírozva a többi, majd készpénzből vettük. Tesóm már ma is mondta, hogy pizzát akar rendelni, anya meg azt mondja, ha ezt eszi meg, akkor ezt veszi meg neki. Én meg mondtam, hogy sokkal jobban jönnénk ki, hogy ha már mindenáron pizzát akar enni, megvesszük az alapanyagokat és megcsináljuk itthon. Mert akkor 1000 ft nem egy nyamvadt kis pizzára, hanem 3 tepsire elég. Mondtam, hogy kicsit nagy luxusnak tartom, hogy hetente háromszor rendeljünk ezt-azt, mert az egy hónapban elég nagy pénzkidobás. Erre anyum ironikusan válaszol mindig, hogy akkor írjam össze az alapanyagokat, készítsek neki listát hogy mivel hogyan spórolhat meg folyton megjegyzéseket tesz hogy "milyen irányba megyek el", ideges és úgy viselkedik velem mintha én lennék a világon a főgonosz. Na jó, ez kicsit túlzás, de eléggé érdekes ilyenkor. Én megértem, hogy azt szeretné, nekünk minél jobb legyen és ki akarja nyalni a s*ggünket, és ezért köszi tényleg neki, de úgy gondolom van egy határ. Szerintem ez pénzpocsékolás. És érdekes módon tesóm azelőtt evett házikosztot, hogy rászokott volna a rendelt kajára. Egyszerűen hozzászokott és kényes. Pedig anyukám jól főz.

Na szóval ez a gondom. Meg az, hogy ezen kívül szerintem iszonyatosan pazarolnak, és ha szóvá teszem, akkor is én vagyok a hülye. Pedig nem hinném, hogy sokat kérek. Azokat szoktam csak mondani, hogy ha 2 szobában vagyunk, akkor ne égjen még a konyhában, előszobában és a fürdőszobában is a villany, hogy plusz 8 fokban ne legyen maxon a fűtés (miközben tesóm gyakorlatilag félmeztelenül ül a gép előtt), hogy a csapot normálisan zárják el. Azt már meg sem merem említeni, hogy nem kellene tesómnak egy fürdéshez olyan szinten teleengedni a kádat, hogy szó szerint kifolyjon belőle a víz.

Tényleg túl sokat kérek és én vagyok szörnyen anyagias?