Tényleg túl anyagias vagyok?
Szóval 19 éves lány vagyok, anyukámmal és a két évvel fiatalabb öcsémmel együtt élek egy bérlakásban. És mostanában nézeteltérések vannak köztem és anyukám között a pénz miatt.
Tudni kell, hogy 10 éve váltak el a szüleim, apám nem fizet gyerektartást, havonta kell kb. 36 ezer ft lakbért fizetni, tesóm alapítványi suliba jár (az is félévente 20-30 ezer ft), ezen kívül ott az iskola egyéb díja (osztálypénz mindkettőnknek majdnem 10 ezer ft egy hónapra). Szóval rakat kiadásunk van, amihez anyukám keres kb. 100 ezer ft-ot plusz a családi pótlék.
Na most a viták abból vannak, hogy szóvá tettem egy-két dolgot. Pl. eddig anyum kapott 12 ezer ft melegkaja utalványt, de mivel ezt a kormány megadóztatta, ettől az évtől semmit nem fogunk kapni. Eddig ebből a jegyből pizzát rendeltünk stb. A baj, hogy tesóm túlságosan hozzászokott az ilyen kajához, mást meg sem eszik. Szétosztottuk a jegyet 3 felé (4-4 ezer/fő) és ő gyakran ezt is túllépte, és először anyuméból lett finanszírozva a többi, majd készpénzből vettük. Tesóm már ma is mondta, hogy pizzát akar rendelni, anya meg azt mondja, ha ezt eszi meg, akkor ezt veszi meg neki. Én meg mondtam, hogy sokkal jobban jönnénk ki, hogy ha már mindenáron pizzát akar enni, megvesszük az alapanyagokat és megcsináljuk itthon. Mert akkor 1000 ft nem egy nyamvadt kis pizzára, hanem 3 tepsire elég. Mondtam, hogy kicsit nagy luxusnak tartom, hogy hetente háromszor rendeljünk ezt-azt, mert az egy hónapban elég nagy pénzkidobás. Erre anyum ironikusan válaszol mindig, hogy akkor írjam össze az alapanyagokat, készítsek neki listát hogy mivel hogyan spórolhat meg folyton megjegyzéseket tesz hogy "milyen irányba megyek el", ideges és úgy viselkedik velem mintha én lennék a világon a főgonosz. Na jó, ez kicsit túlzás, de eléggé érdekes ilyenkor. Én megértem, hogy azt szeretné, nekünk minél jobb legyen és ki akarja nyalni a s*ggünket, és ezért köszi tényleg neki, de úgy gondolom van egy határ. Szerintem ez pénzpocsékolás. És érdekes módon tesóm azelőtt evett házikosztot, hogy rászokott volna a rendelt kajára. Egyszerűen hozzászokott és kényes. Pedig anyukám jól főz.
Na szóval ez a gondom. Meg az, hogy ezen kívül szerintem iszonyatosan pazarolnak, és ha szóvá teszem, akkor is én vagyok a hülye. Pedig nem hinném, hogy sokat kérek. Azokat szoktam csak mondani, hogy ha 2 szobában vagyunk, akkor ne égjen még a konyhában, előszobában és a fürdőszobában is a villany, hogy plusz 8 fokban ne legyen maxon a fűtés (miközben tesóm gyakorlatilag félmeztelenül ül a gép előtt), hogy a csapot normálisan zárják el. Azt már meg sem merem említeni, hogy nem kellene tesómnak egy fürdéshez olyan szinten teleengedni a kádat, hogy szó szerint kifolyjon belőle a víz.
Tényleg túl sokat kérek és én vagyok szörnyen anyagias?
De én úgy érzem, hogy ez az én dolgom is. Anyukám mindent velem beszél meg, éppen ezért tudom, hogy bajban szokott lenni a pénzzel. Én hallgatom meg, hogy panaszkodik miatta, akkor én miért ne szólhatnék bele?
Ráadásul a testvérem érdeke is, hogy ne kényelmesedjen el. Vannak ismerősök, akik 40 évesen az anyjuk nyakán maradtak, lusták, nem csinálnak semmit, még egy kenyeret sem hajlandóak megvenni maguknak és kizsákmányolják az anyjukat. Tesómnak sem lenne jó, ha később ilyen lenne, és anyukámnak sem lenne jó, ha úgy kellene leélnie az öregkorát, hogy a 30 éves fiát pesztrálja. Valamint úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy az életbe normálisan kezelni tudja majd a ppénzét és ne verje el hülyeségekre, már most meg kellene tanulnia egy-két dolgot.
válasza:Valóban van egy másik forrás, ami eredetileg egy lakásra volt félretéve, de ezzel a jövedelemmel muszáj felélnünk, mert máshogy nem tudunk létezni.
Anya tudja, hogy ahhoz a pénzhez nem kellene hozzányúlnia, mégis lesi tesóm mindenféle kívánságát. Úgy gondolom, azért mert van x összeg tartalékban, még nem kell eszetlenül költeni az egészet. Mert ha meg történik valami és kéne, és nem tudjuk elővenni mert elherdáltuk, akkor lesünk mint Rozi a moziban.
válasza:Nem olvastam végig, csak itt-ott beleolvastam a válaszokba, és majdnem mindenben egyetértek az előttem szólókkal és Veled, és én is mindig ilyen gondolkodású voltam /vagyok. Feleslegesnek gondolom ha ég a villany, ott ahol nem vagyunk...stb, nem sorolom, tényleg szinte mindenben. Mégis, ez a pizzakérdés... Szóval: korábban, kb 30 évig utáltam a pizzát. Tudatosan egészséges ételeket ettem (mégis volt túlsúlyom akkor is), és ilyesmiből anyu csak a tescos legolcsóbbat vette, ami nem ízlett. Így hozzávalókból sem csináltam, és ha étterembe mentünk, akkor is inkább mást választottam, mint pizzát, pl. pizzériába salátát...stb.
És láss csodát: 5 éve férjhez mentem egy "pizzamániás" férfihez! Rövidre fogva: 2 ember egymáshoz idomul jó esetben, így eleinte szorgalmasan csináltam a pizzákat :), külön neki, nekem meg mást... Egy idő után fárasztónak tűnt egy 2 személyes háztartásban 2 felé főzni, így neki inkább vettünk a fagyasztóba (ahogy anyukája csinálta neki 30 évig)... Közben, egy pizzamániással elkerülhetetlen, hogy néha ne kóstolna meg az ember pizzériában is egy-egy pizzát, ha már minden salátát kipróbált (ráadásul mi sokat utazunk, többször eszünk itt-ott az átlagnál)... És láss csodát: eljutottam odáig, hogy ha már pizzát eszek, akkor "vettet"! Most sem a kedvencem, de ha pizzériában vagyunk, és éhesebb vagyok, amit egy saláta nem elégít ki, vagy ha otthon eszünk néha, akkor legyen jó ízű, jó minőségű - ami inkább drága árkategória! "Ha lúd, hát legyen kövér!" :))
Az otthoni heti 2-szeri pizzacsinálásokat is ez ember egy idő után megunja, akármilyen kitartó is, és az íze is más, ez is visszaveszi a kedvet, nekem ez a tapasztalatom. (A vett egyébként attól más, hogy pizzasütőben máshogy sül meg, ez normál sütőben utánozhatatlan szerintem.)
Egy ötlet: nem tudom, hány éves vagy, mi lenne, ha kinéznél jó pizzarecepteket, és a testvéredet felcsigázva együtt megcsinálnátok, vagy ajándékba csinálnál neki, neked is, anyukádnak is? Egy próbát megér, és bárhogy is sikerül, nincs vesztenivalód, kipróbáltad, hogy "tudsz már pizzát csinálni":))...
Más dolgokban azt javaslom, hogy mindenben ne vedd ennyire magadra, hogy ők máshogy gondolkodnak, és ne törődj vele, kinek van igaza, neked majd nem kell így élni, most viszont anyukád dönti el, hogy éltek, nagyjából fogadd el, mert nem sok mást tehetsz...
És: Mivel én is hozzád hasonlóan gondolkodom, a másik oldalról, vagy ha úgy tetszik, kívülről is vizsgálom magam, és bizonyos dolgokban nem érdemes "szőrszálat hasogatni". Ha ők nincsenek meggyőződve róla, hogy nem kell mindenhol égni a villanynak, hiába mondod és az is igaz, hogy ez viszonylagos nézőpont, az erre hajlamosak könnyen áteshetnek a ló túloldalára, a csomóban is kákát keresve, az sem jó. (Pl. ha azonnal visszajön de ezt mi nem tudjuk, és mégis mondjuk neki, hogy kapcsolja le, ez csak további viták forrása...) Szóval: fogadjuk el egymást.
Igen tudom, hogy most anya dolga, hogy hogy élünk... De akkor is, ha nekem panaszkodik, hogy milyen szr a helyzetünk, hogy nagyon megy a pénz és ez nem jó, és tényleg nekem sír, akkor ezt nem tudom szó nélkül hagyi.
Egyébként va egy ismerősöm, aki annyira anyagias, hogy már ha valaki csak az ajtókilincs felé nyúl, kiabál, hog "ajtó", hogy ne szökjön ki a meleg... Na én nem ilyen vagyok. Tudom, hogy anya hülyének néz amiatt, mert nekem ezek nem tetszenek, nem is megyek utánuk, hogy már megint ég a villany. Egyszerűen ha csak arra járok, és látom, hogy az öcsém gépezik, anyum olvas a szobájában, akkor lekapcsolom mindenhol máshol. Elvégre ezek olyan tevékenységek, amiket nem percek alatt intéznek el az emberek.
Csak valahogy mégis velem ilyen ironikus. De ő is látja hogy az öcsém hajlamos szórni a pénzt, de nem próbál meg rá hatni, mert a szegény kicsikének ez így jó.
válasza:Nem vagy anyagias csak takarékos. Ez egy igencsak előnyös tulajdonság, jól fog jönni, ha saját életed lesz.
A tesód pizzamániájáról csak annyit, hogy én tutira nem vennék neki pizzát. Egész biztosan nem fog éhen halni ha van otthon más kaja. Legalább szépen visszaszokik a házi kosztra. Egyébként az én családom is nagyon szereti a pizzát, én itthon sütöm mert tényleg olcsóbb. Jó, nem ugyanolyan az íze, de azért nem ehetetlenül rossz.
válasza: válasza:21.31-es kommentedre: Igazad van, ha panaszkodik, akkor nem is kell szó nélkül hagyni, de nekem az a tapasztalatom, nem mindegy, hogy reagálsz! "Javaslom, tegyél így...", "Ezt tenném a helyedbe... " - ezek jó irányba mozdítHATják a dolgokat, de hogy mozdítják-e, az nem tőled függ. A rossz reakciókat nem kell írnom, ismered úgyis, na azokra jön a további vita.
Tudom, nehéz a mások panaszkodását hallgatni unos-untalan, amikor tálcán kínáljuk a megoldást, de nem hallgat ránk. (Erre mondta Osho, hogy inkább mondjuk meg, most nincs kedvem meghallgatni.) Hát ezt valahogy magunkban kell elrendezni.
Azért ilyen hozzád, mert nagyon más a természetetek, ezért ő ebből a szemszögből nem látja, ahogy Te. (Lehet, öcséddel hasonlóbbak?)Ezzel nincs mit tenni, el kell fogadni...
Remélem, segítettem.
21.08-as
válasza:Igen, ha pénz-központú a gondolkodásod, akkor anyagias vagy.
Ha beszéded ilyen, akkor mindenesetre anyagiasként mutatkozol be.
Szerintem a körülötted lévők mindenre vágynak, csak a kritizáló véleményedre nem, meg arra, hogy piszkáld őket.
Anyudban él egy vágy, hogy mindent megadjon nektek, meg egy aggodalom, hogy nem fog sikerülni mindig (így tűnik).....te meg szemben állsz vele, mint aki ellenzi a vágyát...tuti, hogy felidegesíted, és az is tuti, hogy leráz.
Ha igazad van, az még majdnem semmi, ne értékeld túl, menj tovább..
Például beszerezted-e a receptet?
Te el tudod-e készíteni azt a pizzát?
Elkészítette-e bármelyikőtök?
Miért ne enné meg valaki azt amit szeret, ha többet kap belőle!? Meg kell sütni és kóstoló...csak találgatás, az nem haladás.
Összeírtad-e, anyudnak hogy mivel, mennyit lehet spórolni?
...és ami hiányzik: az a bizonyos elfolyó pénz..
Nem látszik az értéke.
Megszoktátok beszélni?
Mire kell majd, mi mindenre lenne jó?
Szóval azt a kísérteties pénzhiány-félelmet (ahogy tűnik)....át lehetne fordítani, valami pozitív célba...
..és akkor már nem valami értéktelen elvi, hanem reális értéke lenne.
Tehát beszéltetek-e erről így?
(PL. egy év alatt 150 pizza, vagy hasonló... még mit lehet kezdeni 150 ezer forinttal? Akár öcséd érdekében!)
Mikorra fog elfogyni az a pénz, ami miatt aggódtok?
1év, 2év, 10év? nem mindegy, mert mert ti is fogtok pénzt keresni előbb utóbb.
Nem lesz baj, ha anyagias vagy, amennyiben a pénzt értékre is tudod váltani....beszélj értékekben, és nem leszel olyan idegen a családban. ;)
Legalábbis én ezt tenném.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!