Soha nem fog megváltozni a párom, ugye?

Egyszer próbáld ki, hogy a sarkadra állsz. Ha még egyszer mondja, mondd meg, hogy oké, akkor mész. És ha nem kapja össze magát vissza sem jössz. Csomagolj, és menj anyukádékhoz. Szerintem ez az egyetlen módja, hogy észbe kapjon. Folyamatosan aláz, és te meg hagyod. Ha elmész, lehet, hogy rájön, hogy veled sem lehet mindent megcsinálni, és változtat, visszahív, hiányozni fogsz neki. Ha nem, akkor pedig legyél elégedett, hogy még most kiderül, mennyire nem számítasz neki, és csak 4 évet pazaroltál el rá, nem pedig mondjuk 20-at.

UI: a házasságban általában vagyonközösség vagy (hacsak nem kötöttetek házassági szerződést). Ez azt jelenti, hogy nincs enyém, tied, hanem csak mienk van. Azzal pedig ne verje a mellét, hogy van egy lakása, mert azon kívül, hogy nekiadták és elfogadta, az ég világon semmit nem tett érte.

Soha nem fordult még meg a fejemben azt mondani a kedvesemnek, hogy ha valami nem tetszik neki, akkor mehet haza. Amikor összejöttünk, nekem már megvolt a házam, ő a kapcsolatunk eleje óta itt lakik velem. Ami az enyém, az az övé is. Gyerek születése után meg pláne...

Ha valóban érdekelnéd őt, akkor a probléma megbeszélésére törekedne, nem pedig arra, hogy mehetsz, amerre látsz...

Nem, ha vesztek közösen felesbe egy lakást, vagy tőle megveszed a lakása felét és a nevedre iratjátok a fele tulajdonrészt. Akkor egyenlő jogotok lesz benne és nem szólhat majd semmit. Addig azt csinál, amit akar, akármilyen gáz is a viselkedése.

Én biztos nem szültem volna gyereket úgy, hogy megtűrt személy vagyok a páromnál. vagy megértő, amiért nekem nincs lakásom, vagy megvárja, amíg tudok venni és akkor egálban vagyunk.