Lehet úgy tartós egy kapcsolat, ha a nő minden téren butább, gyengébb, kevésbé "népszerű" ember, mint a férfi?

Szerintem sosem késő fejlődni, tanulni. Én 34 éves vagyok, és most megyek egy újabb nyelvet tanulni.

De arra ne legyél féltékeny, hogy neki vannak barátai; neked is voltak, de elromlott a kapcsolatod velük. Hát keresd meg őket, és javítsd meg a kapcsolatot.

Főzni nem ördöngősség megtanulni :)

Nem véletlenül választott téged.

Szerintem ezek az érzések csak benned vannak.

Még jó, hogy a barátom nem szokott gyakorikérdéseket olvasni, mert a végén még azt hinné, én írtam ki ezt a kérdést :)

Nálunk az a fő probléma, hogy mindketten fogorvosnak tanulunk, ráadásul egy évfolyamon, még csak a csoport is ugyanaz. Ő végzett fogtechnikus, emiatt gondolhatod, hogy a fogászos tárgyak egy részét kisujjból kirázza, azonkívül reálos agya van, tehát a fizika, kémia tárgyak is jól mennek neki. AKkor itt vagyok én, 110%-ig humán beállítottságú ember, így ha megvannak a tárgyaim, én annak már örülök, de rendre mindegyik rosszabb eredménnyel, mint neki. Kézügyességem ugyan nagyon jó, de hol vagyok én egy viasz fog faragásában attól, aki éveken át napi szinten ezzel foglalkozott? Én emiatt érzem rosszul magam. Hogy hiába tanulok többet és többet, mindig alul teljesítek.

Abban nagyon hasonlítunk, hogy én is antiszociális vagyok, nem gyűjtöm a barinőket, inkább van egy-egy nagyon közeli, akivel rendzseresen beszélgetek, amilyen gyakran csak lehet találkozunk. Nem szeretek nagy társasággal összeülni, mert abból mindig az lesz kivétel nélkül, hogy ők beszélgetnek én hallgatok, mert ha meg is szólalnék vki tuti belebeszélne, én meg konfliktus kerülő vagyok, rászólni nem merek, hogy épp beszéltem bocs. Igaz, barátom mellett sokat változtam előnyömre, kicsit ki is nyíltam, de még mindig úgy érzem, hogy ez kevés, még mindig nem hiszek magamban, előre rettegek a következő tanévtől, hogy megint ugyanaz lesz, megint csak rosszabb jegyeket produkálok mint ő, pedig tényleg nagyon igyekszem. Nem tudom mit lehetne tenni :/ de ne félj, nem vagy egyedül ezzel, és szerintem (még ha nekem is nehezemre esik elhinni) alapvetően se Te se én nem, vagyunk kevesebbek a partnereinkhez képest, éppen csak másképpen vagyunk értékesek, mást szeretünk csinálni. Szőke nős megjegyzéseink nekem is, barátomnak is szoktak lenni. És akkor mi van? :) Szerintem az emberek 99%-a mond néha hülyeséget.

Ajaj, de még mennyire! Számtalan férfi van, aki attól érzi magát egésznek és stabilnak, hogy a partnere gyengébb, butább és mindenben "alatta" van, és ezt állandóan a másik fejéhez is vágja.

Ha a nőnek ez megfelel, ezer ilyen pasit találhat. Ha nem, akkor neki saját magának kellene elgondolkodnia azon, hogy miért is nem jó neki a szolgaszerep és hogyan lehet ebből kitörni.

Minden attól függ, hogy ő mit gondol erről. Ha szerinte te vagy a világ legcsodálatosabb nője, ő pedig a világ legszerencsésebb fickója, hogy melletted lehet - akkor talán neked kéne önbizalmat merítened abból, hogy téged választott.

Ha viszont ő is úgy gondolja, hogy különb nálad, és csak egy butuska libának tekint maga mellett, aki jól néz ki és jó az ágyban - na akkor menekülj.