Nagyon bonyolult a kapcsolatom anyámmal és apámmal. Mikor kicsi voltam nehezemre esett kimutatni a szeretetet, nagyon furcsa kölyök voltam kb 5 éves koromig (tehát nem igazán voltam tudatában a dolgaimnak). Nem ölelgettem, ha fogták a kezemet, úgy tartottam mint "egy döglött hal", 3-4 évesen kibújtam a biztonsági öv alul és hátulról téptem anyám haját a kocsiban... Igazából nem tudok rá magyarázatot adni miért.
Ezeket mindig a fejemhez vágja még mostanában is az anyám, apám meg mindig mindenben mellette áll, tehát nincs olyan, hogy csak egyikük haragszik rám. Bármit csinálok sose jó, egyfolytában az ellenvetések, minden... Zárkózott személyiség vagyok, nehezemre esik kinyílni, nincsenek nagyon barátaim...
Úgy érzem beleőrülök az egészbe. Legszívesebben abbahagynám ezt.
Szeretettel, ha szereted az embereket, akkor viszontszeretnek, csak így lehet.
2014. aug. 15. 14:22
Hasznos számodra ez a válasz?
2/6 A kérdező kommentje:
Az a baj, hogy erről teljesen más tapasztalataim vannak. Annyira szeretek embereket, a kezem törném értük, de egyáltalán nem veszem észre, hogy viszontszeret bárki is.
2014. aug. 15. 14:26
3/6 anonim válasza:
Arról leginkább a szüleid tehetnek, hogy milyen lettél, hogy merev, érzéseit kimutatni nem tudó.
És persze, hogy a bénaságukat meg rajtad akarják elverni, aki nem tehet róla. Ezzel vágj vissza, hogy nézzenek kicsit önmagukba.
2014. aug. 15. 14:27
Hasznos számodra ez a válasz?
4/6 anonim válasza:
A szeretetet adni kell és akkor kap majd az ember, de várni nem kell. Lehet, hogy gyerekkorodban a szüleid nem adták meg azt a fajta szeretetet, ami egy kisgyereknek kellene.
2014. aug. 15. 14:28
Hasznos számodra ez a válasz?
5/6 A kérdező kommentje:
Elvileg anyukám mindig szeretgetett csak úgy reagáltam rá, mint ahogy leírtam, ezért feladta. Amit nem értek: mostanában mondta, hogy annyira örült volna neki, ha mellette alszom kiskoromban, ha szorosabb lett volna a kapcsolatunk mikor kisebb voltam, de ez valahogy nem jött össze. Én arra emlékszem, hogy mindig is annyira szerettem nála aludni, és imádtam volna én is, ha az ágyában alhatok, csak azt hittem nincs helyem mellette és apa mellett. Mi a francért kommunikáljuk így mellé a dolgokat? Borzalmas. Mintha egy világban léteznénk, de teljesen mást látnánk.
2014. aug. 15. 14:33
6/6 dioka19 válasza:
Én is ilyen gyerek voltam. Voltam :D vagyok :/. Anyukád haját meg mindig azért húzgáltad valószínűleg mert szeretted volna felhívni a figyelmét. Nem tehettél róla hogy nem feküdtél oda. Ha anyukád is annyira akarta akkor oda hív egy kis családi este után mondja hogy aludj itt :) de ha ő sem mond semmit akkor miért a gyerek kezdje. Na itt a lényeg hogy ha szeretetet akarsz akkor mosolyogj kedvesen, nevess gyakran és legyél boldog. Így sokkal nyitottabbnak látszol. Nem kell feltétlenül azonnal szeretni. Szépen lassan majd a bizalom utána a szeretet. Ha érezteted velük hogy te barátságosan közeledsz akkor nem fognak eltaszítani téged maguktól. Néha csak hébe-hóba egy mosoly és már is barátságosabbnak tűnsz :) Remélem segítettem :)
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: