Milyen félelmetes családi jeleneteket éltél meg?

Nálunk mindennapos volt a reszegseg..nem volt meglepő ha anyám puceran fetrengett valahol vagy a verekedés sem. Minket szerencsére nem bantottak csak egymást.

Mióta elkoltoztem nem érdekel mit csinálnak..megbocsajtottam mindent. Azt viszont tudom hogy én milyen szülő nem leszek!

Apam alkoholelvonasos komaba esett itthon talaltunk ra.. A masik ami megrazott amikor tobb napos kereses utan a vasutallomason talaltunk ra olyan reszegen hogy nem ismert fel minket. A kovetkezo trauma az volt amikor a rendor kozolte hogy sajnalja de az edesapam ongyilkos lett.

Talan egyszer sikerul megbocsatani.

agresszív, alkesz apa mellett nekem is volt pár érdekes éjszakám...

volt, hogy anyát zavarta el otthonról az éjszaka kellős közepén, aki csak másnap délelőtt jött meg - egy barátnőjénél aludt, na de ezt én én nem tudtam, leírhatatlanul szörnyű érzés volt ezt gyerekként átélni, hogy magamra hagyott, plusz féltem, hogy meghalt :'(

később aztán volt, hogy testvéremet és engemet is elzavart szintén hajnalban, anyával együtt (másnap ugye suli volt...)

meg a számtalan törés, verés, csapkodás, üvöltözés, hajjaj...remélem kielégítettem a kíváncsiságod

Agresszív tesóm okozta a családi botrányokat mindig.

Megvert engem, tesóm, és mikor anyámnak ment volna (többször majdnem megesett, és vagy apám védte meg anyát, vagy tesóm pasija.

Ha engem bántott, akkor anya megkért, ne mondjam el apának, mert apa tuti megöli.

Párszor úgy megverték egymást az agresszorral (drog elvonás miatt volt leginkább agresszív, és mindig pénz kellett neki) hogy hetekig gyógyultak.

Legalább apa nagyon helyre tette néha, bár többször megengedte volna anya, hogy kitálaljak. Csak az a baj, hogy a lassan nyugdíjas apám, már sajna egyre gyengébb volt, és már nem jelentett védőfalat a hülye gyerekével szemben. Így anya lehet inkább rá vigyázott.

Szintén alkoholista anyuka, agresszív apuka. Verekedések, veszekedések, mi is kaptunk néha, ez a szigornak tudható be, nem a piának.

Most, 10 évvel később anyám tolószékben a pia miatt, apuval jóban vagyunk, de havonta, másfél havonta találkozunk. Jóban vagyok mindkettővel, de anyukámat nem tisztelem már, szeretem és sajnálom egyszerre, apukámtól meg félek egy kicsit, emeli a kezét, és elkapom a fejem. Pedig 27 éves vagyok és férjnél vagyok már.

Ugyanez volt anyu új párjánál, anyu ivott, bár ő nem bántott, mármint a párja.

A férjemnél sem volt jobb a helyzet, anyja ivott egy ideig, egyszer a férjem találta meg egy kötélen, szerencsére időben érkezett, ő vágta le. No komment.

Anyósom szerencsére az esküvőnk óta nem iszik, anyu sem, de ő amiatt, mert egyedül nem tud elcsászkálni.

Szerencsére nem éltem meg ilyet. Mindig hálás is leszek érte.

Viszont, ha a lakás a tietek/anyukádé, akkor cseréljetek rajta zárat.