Mit gondoltok működni fog ez ilyen korkülönbség mellett?
Párommal 2 éve vagyunk együtt, 2 hónapja megkérte a kezem. Igent mondtam és megbeszéltük, hogy lassan elkezdjük az előkészületeket, de olyan furán érzem magamat. 12 év van közöttünk, én 26 éves vagyok, ő 38. Nem akar már várni és énsem, de 2 év alatt is alig szoktam meg, hogy a baráti köre, az ismerősei, családos, lassan középkorú emberek. Ha haveri összejövetel volt, mindig szóba kerültek a gyerekek, valahol már 10-12 évesek. Gyakran vannak kerti partik is, ahova már mindenki családostól jön.
A párom szülei is majdnem a nagyszüleim korában vannak kis túlzással.
Egy kicsit az is zavar, hogy ugyan mindketten mérnökök vagyunk, én még csak 2,5 éve dolgozom, tehát gyakorlatilag az anyagi javaink mind neki köszönhetők, úgyérzem én semmit nem tettem le az asztalra. Nála élünk, az ő autójával járunk, stb.
Őszintén szeretem őt, de néha olyan érzésem van, hogy nem az én világom az övé. Csúnyán kifejezve néha egy fiatal kis csitrinek érzem magamat közöttük, pedig nagyon szívesen fogadtak a társaságba.
Valaki szerint az, hogy a társaságot nem tudom megszokni azt jelenti, hogy a párom korát sem tudom elfogadni.
Van itt valaki, akinél hasonló a korkülönbség? Ti hogy bírjátok? Hogy éltek? Hogy alakult ez így? Egy csepp kétely sem volt bennetek?
Kicsit én is hadd árnyaljam a képet. Valaki az elején ezt írta:
"46 évesen te még szintén fiatalos nő leszel, tele életerővel, ő már fáradt, majd' 60 éves, nagypapakorú. Arról, hogy a szexet pl. már 10 év múlva sem fogja feleannyira sem kívánni mint te, felesleges kitérni is. De emellett számolnod kell vele, hogy mennyivel fáradékonyabb, nyűgösebb és kevésbé aktív lesz. 60 évesen ő nem fog veled hegyet mászni, és 50 évesen nem igazán fog az akkor kb. 10 éves gyerekekkel fogócskázni meg focizni."
Nos, az illető még nem látott aktív hatvanas pasit. Nem a bivalybasznádi Józsibácsiról kell képet alkotni, hanem egy mérnökemberről. Amikor te 46 éves leszel, ő 58, és biztosíthatlak, hogy ennyi idősen egy egészséges férfiember többet kíván, mint az 50-hez közelítő hölgy, aki inkább unokázna, mint hancúrozna.
értem a problémádat, szerintem jó, hogy "kibeszélted". Ha társaság nem tetszik csak, nem kell mindig odamenni, vagy
ismerősök közül vonj be fiatalabbakat.Ha az a gond, hogy nincs miért küzdeni, keress új célokat.Én 24 évesen költöztem a férjem lakásába, de mindig vannak új célok. Ha más probléma nincs, a 12 év nem lehet. Azért jó hogy átgondolod az egészet, ne ugorj fejest a házasságba !60/n
21 voltam, ő 42 éves amikor találkoztunk. 20 éve élünk együtt. Mérnők-tanárnő értelmiségi pár vagyunk, nem házasodtunk össze, én nem szántam rá magam az elmúlt 20 alatt és gyermekünk sincs.
Ma sem döntenék máshogy.. (és Ő sem)!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!