Mit gondoltok működni fog ez ilyen korkülönbség mellett?
Párommal 2 éve vagyunk együtt, 2 hónapja megkérte a kezem. Igent mondtam és megbeszéltük, hogy lassan elkezdjük az előkészületeket, de olyan furán érzem magamat. 12 év van közöttünk, én 26 éves vagyok, ő 38. Nem akar már várni és énsem, de 2 év alatt is alig szoktam meg, hogy a baráti köre, az ismerősei, családos, lassan középkorú emberek. Ha haveri összejövetel volt, mindig szóba kerültek a gyerekek, valahol már 10-12 évesek. Gyakran vannak kerti partik is, ahova már mindenki családostól jön.
A párom szülei is majdnem a nagyszüleim korában vannak kis túlzással.
Egy kicsit az is zavar, hogy ugyan mindketten mérnökök vagyunk, én még csak 2,5 éve dolgozom, tehát gyakorlatilag az anyagi javaink mind neki köszönhetők, úgyérzem én semmit nem tettem le az asztalra. Nála élünk, az ő autójával járunk, stb.
Őszintén szeretem őt, de néha olyan érzésem van, hogy nem az én világom az övé. Csúnyán kifejezve néha egy fiatal kis csitrinek érzem magamat közöttük, pedig nagyon szívesen fogadtak a társaságba.
Valaki szerint az, hogy a társaságot nem tudom megszokni azt jelenti, hogy a párom korát sem tudom elfogadni.
Van itt valaki, akinél hasonló a korkülönbség? Ti hogy bírjátok? Hogy éltek? Hogy alakult ez így? Egy csepp kétely sem volt bennetek?
válasza:"Egy ember értékét nem az határozza meg, hogy mennyit keres. Másrészt ha valaki kevesebbre tartja magát azért, mert a párja több pénzt visz haza, az nem helyesen értékeli önmagát és kapcsolatukat sem."
Nagyon bölcs, de nem ide tartozik. :-)
"A társalgásról pedig annyit, hogy normális emberek képesek beszélgetni, barátkozni egymással, akkor is ha nem éppen egyidősek. Itt nem egy 10 és egy 20 éves párról van szó, mindannyian felnőttek."
A társaságról pedig annyit, hogy normális emberek valóban tudnak egymással beszélgetni. Ettől függetlenül érdemes olyan társaságba járni ami szórakoztat is. Én pl nem járok vasúti modellezők klubjába, mert nem érdekel, ahhoz rövid az élet. Ettől függetlenül biztos remek emberek.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Én 24 évesen jöttem össze az akkor 36 éves párommal. Nekem csak addig tűnt soknak a 12 év ameddig meg nem ismertük egymást. Mondjuk én akkor már nem éreztem magam csitrinek és sokkal jobban szerettem már akkor is a kerti partikat mint szórakozóhelyen leinni magam. Imádtam már akkor is a gyerekeket, szerettem velük foglalkozni.
Mondjuk a páromra és a baràti körére se mondanám még ma sem azt hogy öregesek, pedig eltelt 9 év, én már 33 vagyok, párom 45. Csak kevés házaspárnak van gyereke, mi is most várjuk az első babát.
Szerintem neked nem a korkülönbséggel, az ismerősökkel, a lakással van bajod..., hanem hogy nem szereted igazán ezt a pasit. Ne maradj vele csak azért mert lehet nem lesz jobb, hanem keress inkább mást. Aki boldog egy férfi mellett az nem nézi a korát és nem számolgat mi lesz később, nem keres kifogásokat. Adj magatoknak esélyt, hogy mindketten találhassatok magatoknak egy boldogabb kapcsolatot.
válasza:Scythiannak pedig elég sok mindenben igazat adok itt.
És nem az a gond hogy "nem szereted igazán". Hiába szereted, ha nem feltétlenül illettek össze. Itt tényleg erről van szó, amit a kérdező mond, hogy "nem egy világban" élnek. Egy 26 éves a mai világban most kezdi az életet, és valószínűleg még tényleg van benne egy kis "csitriség" is.
Meg szerintem a "tanult" nőkben van egyfajta önállósági igény is, hogy ő maga is sikeres legyen a munkában, ő is hozzátegyen a dolgokhoz. És ezt nehezebb úgy elviselni hogy valaki "eltartja".
És nehéz lehet az is, hogy mondjuk egy hasonló korú párnál együtt törtök fel, legalábbis a mesékben, együtt vesztek lakást, van közös ismerősi körötök, ilyesmi. Itt valahol érthető hogy más érdeklődési és baráti köre van egy középkorú férfinak.
De Scythian első válaszát csak erősíteni tudom, ezt magadnak is látnod kellett volna már az elején, hogy egy 38 éves férfinak másabb az élete mint amire te esetleg vágysz. Működni meg akkor működne, ha félretennéd ezt a korkülönbség dolgot, és nem azt néznéd hogy a szülei idősek, a haverjai idősek.
Más nem, akkor próbáljatok eljárni együtt, olyan programokra amik mindkettőtöket érdekelnek, és megpróbálhattok megismerni olyan embereket, akik korban köztetek vannak, és hátha akkor nem lenne ilyen érzésed.
válasza:Ha téged már most zavar a korkülönbség, ne menj bele.
Mondom én, akinél 10 év van, és úgy 40 éves koromig észre sem vettem.
Hűha, néhányan félreértettek. :)
Nem most kezdtem el ezen gondolkodni elhihetitek. :) Amikor először bemutatott a barátainak, kétségbe is estem, összezavarodtam. Azóta megbarátkoztam velük, igen, értelmes ember lévén eltudok velük beszélgetni és a gyerekeikkel is jól kijövök, nem arról van szó, hogy valami debil vagyok. Egyszerűen csak nekem és a baráti körömnek egyelőre nem az a legnagyobb problémája, hogy "Pistike iskolába megy és be kell vásárolni tanszerekből, ez pedig mennyire drága", hanem teljesen átlagos fiatalos témákból és órási, "egetrengető" problémákból (érezzétek az iróniát). Végighallgatom és reagálok is ezekre a témákra, de érdemben nem tudok hozzászólni és nem is érzem magamat így kifejezetten odavalónak.
Nem hiányzik a dorbézolás és a fekvehányás, ezt már kinőttem, igazán soha nem is voltam ilyen. A saját barátaimmal is előbb ülünk össze valamelyikünknél és főzünk valamit, közben iszogatunk, beszélgetünk, minthogy discoba járjak, ez sem tudom honnan jött, ezzel nincs gond.
Nem kell engem "kitartani" és nem irigylem a párom pénzét. Közel egyformán keresünk, ő valamivel többet, de mivel több a tapasztalata és posztban is magasabban áll a munkahelyén, ezért ez a természetes.
A kora sem zavar olyan szempontból, amit itt sokan pedzegetnek. Fiatalos, sportos. Heti háromszor focizni jár, én úszni. Ha úgy van időm az uszodára, amikor éppen neki nincs focija, akkor oda is lejön velem. Viszonylag aktív életet élünk és ez szerintem 10 év múlva is így lesz, mégha kicsit visszafogottabban is.
Az egészségügyi problémákkal nem számolok, hiszen ahogy nála előjöhet 50 évesen valami nyavalya, úgy másnál előjöhet ugyanez 30 évesen, akár nálam is. Szerintem ez a 12 év nem olyan rengeteg, ami szakadékot képezne közöttünk ilyen szempontból és hiszem azt, hogy egy házasságban két ember tudja szeretni egymást annyira, hogy áttudjuk alakítani úgy az életformánkat, hogy az mindkettőnk számára kielégítő legyen.
Az ágyban is éppen elég nyitott személyiségek vagyunk ahhoz, hogy megtudjuk oldani, hogyha ő már esetleg nem úgy működik, ahogy kéne... Szerintem ez csak kapcsolat, kommunikáció és felfogás kérdése. Ha akarjuk, akkor meg tudjuk oldani ezeket a dolgokat. Ha nem, akkor nyilván nem.
Ahogy valaki itt elmondta, azt hiszem ez a tökéletes kifejezés. Más világ vagyunk, mert ugyan a kor miatt bizonyos szempontból nincs közöttünk szakadék, bizonyos szempontból viszont van, méghozzá hatalmas. Az is jó tapogatózás volt, hogy némi "feltörekvő" vágy van bennem, amit nem tudok kiélni, mert a párom elhalmoz minden jóval. Hozzáköltöztem, akkor használom az autóját, amikor akarom, stb. Nem kell magamnak előteremtenem azokat a javakat, amikre tudatosan készültem évekig és ez fura érzést kelt bennem (keltett akkor is, amikor összeköltöztünk). Egyszerűen neki már megvan a saját élete, felépítette a kis várát, én meg szépen beleültem ebbe. Nekem ezeket már nem kell előteremtenem, nem találkozom a hozzám hasonló korú pályakezdő fiatalok sajátos problémáival ésatöbbi...
Ennyi a problémám. Talán keresztbe húzta a számításaimat a párom/leendő férjem, csak ennyi a baj, mert ha elképzelem a KÖZÖS otthonunkat, ahol együtt élünk, gyerekekkel, akkor annál ideálisabb képet el sem tudnék képzelni. Szeretem őt és szeretni is fogom, egyszerűen csak fogalmam sincs, hogyha 2 év alatt nem szabadultam meg ezektől a gondolatoktól, akkor valaha meg fogok-e.
A mai korombeliek célja a közös lakás megszerzése, stabil háttér, munkahely, jó fizetés, ilyesmik. Én ebben ugrottam egy nagyot, amikor összeköltöztem a párommal és még mindig nem dolgoztam talán fel. Nekem is ezek voltak a céljaim, most újakat kell találnom az életben, hogy legyen miért nap mint nap gürizni.
válasza:Tehát neked csupán annyi a problémád hogy nincs problémád? Hmm, nehéz az élet. Ez esetben keress egy pályakezdőt akivel együtt kereshetitek meg az első lakás árát.
Vagy, úgy is felfoghatod hogy nem biztos hogy mindig együtt lesztek, ezért ugyanúgy megkeresheted magadnak a sajat lakásod és saját autóra is gyűjthetsz, ki mondta hogy csak a párodét használhatod? Na mindegy feladom, túl bonyolult vagy számomra :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!