Mit tegyek, ha apám alkoholista?

Pedig az a legjobb megoldás, valahogy menekülni onnan. Én is elkövettem azt a hibát, hogy nem mentem el otthonról 18 évesen, 25 éves koromig bírtam. Anyám elvált tőle, elköltözött, én is elmentem, tesóm is. Most egyedül van, egyedül maradt.

Nem lehet mit tenni ,mert úgysem ismeri be.

Sajnos, nem sok mindent tehetsz. Javasoltam volna, hogy fordulj a szociális szolgálathoz, vagy a családsegítő központhoz - ezt különben most is megteheted, csak nem kötelesek veled foglalkozni, mert nagykorú vagy. Így max annyit tudnak mondani, hogy költözz el, amivel ugye nem sokat érsz.

A legtöbb, amit tehetsz, hogy részeg emberrel nem veszekszel. Nem szólsz hozzá (habár, ha akar, akkor abba fog bele kötni), nem hánysz a szemére, hogy már megint ivott, mert ez az alkoholistát a végsőkig felbőszíti.

Legtöbb ember nem agresszív, ha iszik, viszont az alkoholista tudja jól, hogy helytelen dolgot cselekszik, ezért - akármilyen hihetetlen is - állandó lelkifurdalása van. Erre jön egy "jóakaró" családtag, aki "szereti" és minden áldott alkalommal az orra alá dörgöli, hogy "már megint részeg vagy", amikor ő azt nagyon is jól tudja, csak képtelen a szenvedélyétől megszabadulni.

Ilyenkor szokták a részeg alkoholisták elverni a "szeretteiket". Később persze tagadja, mert szégyelli. Nincs szó arról, hogy ne emlékezne rá (persze erre is van példa, de többségben nem jellemző), nagyon is tudja, hogy mit tett, ugyanakkor azt is, hogy ez helytelen volt, és van mire fogni (nem emlékszik semmire).

Addig jó, amíg tagad, mert ez azt jelenti, hogy van még benne egy kis embernyi lelkiismeret, és még megmenthető (ha ő is akarja). Ha már nem tagad, sőt gátlástalanul dicsekszik is a részeg randalírozásaival, onnantól már nincs visszaút.

Ne ütközz részeg emberrel! Úgyis te húzod a rövidebbet. Ne is jelezd neki, hogy észrevetted, hogy ivott. Ha sérteget vonulj el!

Ha már sok éve alkoholista,csak rosszabbodhat.Még az kéne hogy megverjen.18 éves vagy,azaz most érettésgizel,vagy már túl vagy rajta? Menj el levelező suliba,dolgozz.Meg fogja érni a fáradságot.Semmiképp ne maradj ott.

És anyád? Hogy áll hozzá apádhoz?

Tudom miről beszélsz, mert én is így nőttem fel. Annyi különbséggel, hogy anyumat ütötte verte, mint a répát. Anyum gyáva volt és tűrte, nem mert lépni, én meg ezért nem mertem elköltözni otthonról, mert védtem anyumat amikor csak lehetett. Hiába mentem el bulizni, nem éreztem jól magam, mert azon járt az eszem, mi történik otthon. Az ünnepek voltak a legrosszabbak. Pedig ha nem ivott (vagy csak keveset) ő is nagyon jó fej volt. Csak ilyen már nem nagyon volt. A sors végül megoldotta a dolgot és apám meghalt. Egy hónap alatt elvitte a rák. Abban az egy hónapban viszont nagyon közel kerültünk egymáshoz és már nem az alkoholistát láttam benne, hanem a beteg és gyógyíthatlan embert. Rengetegszer kívántam az életem során a halálát, de mikor meghalt, nagyon megviselt. Évekig nem tudtam feldolgozni. Ennek már lassan 10 éve. Anyum újra férjhez ment és rendeződött az élete.

Alkoholistával nem lehet értelmesen beszélni. Se vitázni.

Szerintem nem megoldás ha otthagyjuk az életünk héázunk családunk többi tagját-

Nekem is van egy kis problémám az apámmal most is szerintem kocsmában van, de nincs pénzünk. ILyenkor már megvert leköpött meg volt hogy a lépcsfeljárón rámborította a széket csak ugy viccböl meg rugdosott stb. nehéz igy agyerekkor és csodálkoznak az ismeröseim hogy nem iszok. nem is fogok sose, mihejt lezs minkám anyut elvisem innen jobb életet akarok vele élni. Anyum gyönyörü asszony nemcsak bokbol mondom és lehet hogy mos milliomosok lennénk mert volt rengetek modell felkérésem de hát apám visszahuzta. majd lesz vmi...:(