Nálatok milyen gyakori téma a családban az elhízás, a diéta, a fogyókúra, az egészséges táplálkozás?

hát nálunk mindenki vékony, ilyen génetek örököltünk...nem etióp vékony, csak nincs elhízásra hajlamos :) amikor hízókúráztam (1.5 hónap alatt +10kg) abban inkább semlegesnek tűntek...nem szóltak le, inkább bátorítottak vagy nem foglalkoztak vele...egészséges táplálkozás, diéta téma nincs nálunk...

21F

Nálunk akkor vita, ha nagymamámnál eszünk. Anyum nem tudja megenni a zsíros ételeket, nagymamám meg mindent zsírosan főz, de csak viccelődés van ebből. Ami véresebb, az az én vegaságom, ezért a nagyimtól folyamatosan kapom a kritikát.

Egyébként nagymamám nagyon vékony, anyum kicsit elhízott egy betegség miatt, én pedig átlagos vagyok, viszont nagyon hízékony.

Ha apáméknál eszek, az külön műsorszám, őket annyira zavarja, hogy nem eszek húst, hogy nem is kapok enni, vagy max köretet... :D Folyamatos atrocitások érnek, így nem is szoktam náluk enni. A nőjének megvan a sajátos véleménye az összes diétáról, apám meg csak simán felzabál mindent. Ott a nő tipikus skinny-fat, apám meg 1 hordó.

Mondjuk én most egyedül élek, de odafigyelek, még ha nem is rögeszmésen, hogy viszonylag egészségesen táplálkozzak és mozogjak.

Saját, belső igényem, hiszen nem mindegy hogy élem meg, ha fel kell menjek egy lépcsőn, vagy pár métert szaladnom kellene egy busz után.

A belső szerveknek, teszem azt pl. a szívnek sem mindegy, mekkora testbe pumpálja a vért.

A szív nem lesz nagyobb a hízott emberekben sem, csak a feladata lesz többszöröse és ez hosszú távon nem ajánlatos, de lebonthatnánk mindenre.

Szerintem rendben van, ha az embert egy belső igény hajtja, nem pedig a média manöken dózis nyomása kényszeríti.

Nálunk anyu, és a nevelőapám elhízott, de diétáznak, és sportolnak, vagyis megtesznek mindent, hogy fogyjanak.

Ételekkel nincs gond, mert egészségesen főznek, és én is azt eszem amit ők, de ha éppen megkívánom a kebabot vagy hamburgert anyu megcsinálja. Nekem például ha kérek mindig vesznek csokit, de maguknak nem. Nem hisztiznek, hogy én ne egyek finomakat, mert ők nem ehetik. Edzésbe meg még segítek is anyunak, mert reggelente én megyek ki vele a parkba futni, és biztatom, hogy ne adja fel.

Én nem vagyok elhízva, igaz elég sokat sportolok. Én segítek nekik ebben, ők meg nem erőltetik, hogy mit egyek mit ne.

Apukám alkatilag vékony, anyukám szülés óta elhízott maradt (de ő is sovány volt fiatalon). Aputól megtanultam, hogy sportolni kell (bár én csak úszom, a többit végtelenül unom), anyutól pedig azt, hogy mindig minden alkatként mondhatod magadra azt, hogy "le kellene engem vágni".

Én alkatilag vékony (sovány) vagyok, voltam is mindig, gyerekkoromban "szárnyam" is volt. Bár a gyomrom sem túl nagy, így hívhatod diétának, ahogyan élek, nem eszem sokat. Ennek ellenére az életem része a rettegés, mert anyutól ezt tanultam, mindig félek, hogy kövér leszek, rettegve vállalnék gyereket, mert nem fogok visszaalakulni, és kövér leszek.

Nálunk bűn, ha valaki kövér, megszólja a családom az utcán a kövéreket (vidéken laknak, szóval van kit), persze nem hangosan, de belém is belém nevelték ezt, egyszerűen nem tudok egyenlően tekinteni a kövérekre...:/

És egyáltalán nem része az egészséges táplálkozás az életünknek, bár szerintem egészségesen esznek, én is, csak nem tudatosan.

Amíg otthon laktam, mindenki benn evett a suliban/munkahelyén, este pedig hideget ettünk, hétvégén főzött anya valamit. Szerencsére sose volt az, hogy "edd meg, amit kiszedtél" vagy "megeszed, amit kitettem a tányérra". Engedtek engem nem zabálni, ezért a kultúrámnak nem része az, hogy megeszem, nehogy megromoljon, inkább kidobom. Apám mindig azt mondta, hogy olcsóbb a fitneszbérlet, mint ezt a 20 dkg szalonnát kidobni? Nem. Akkor meg mi a teendő? Ki kell dobni.:)

Mióta külön élek, munkahelyről ebédelni étterembe megyünk menüzni, este hideg kaja, hétvégén is ugyanez van.:)

27N

Heti szintű téma.

Szűk családban(férjem és én) nem annyira téma, nekem kb4 kg-ot kellene leadnom, de ezt sem étkezéssel, hanem több mozgással.

Férjem ha annyit eszik, mit amennyi éhes, akkor fogy, úgyhogy neki ez folAmatos gndoskodást igényel.

Alapvetően magyar olasz, kínai ételeken élünk, de egészségesen főzök/ főzünk, annak ellenére,hogy zsírral, és fűszeresen. Változatos az étrendünk, nagyon sok zöldséggel, és fehérjével.

Nálam inkább azntoleranciám maitt van gond, mert pont azok lennének egészségesek, és nagyon szeretem is őket "olajos magvak"

A téma inkább a szüleimnél adott.

Anyukám mindig fogyni akar, szerinte tesz érte, de igazából nem. Nem kövér, de jobban érezné magát karcsúbban, a vérnyomása is jobban érezné magát..az a baj, hogy amikr eredményt ér el,makkor annyira örül, hogy elfelejt tovább figyelni, plusz a fizikai munka mellett nincs ideje mozogni.

Apu megoldja, neki enm okoz gondot, ha felszed valamennyit akkor leadja.

Tesóm miatt náluk napi téma, (nálunk ezért kb csak heti, mert nem élünk együtt)

Ő túlsúlyos volt, diétát tart, ktartó, már túlságosan is, leadott 50-55kgot..

Felszedett mellé még izmot)0( kockás has..stb)

Ngyon tudatosan, rengeteg kitartással. A diétái miatt sok étrendkiegészítőt szed, hisz a nyomelemek a fogyással elkezdtek kifogyni neki..

Most csirkemell rizzsel, fehérje külön, vitaminok, tej, tojás, napi 25dkg túró és gyümölcs az étrendje kb.. És napi 2 óra edzés 1 óra futás, vagy görkorizás... Soha nem volt az étkezés emiatt problémás..

Teljesen jól viselte minden, hogy ő nem azt, vagy nem annyit eszik, mint a többiek.

Nálunk az egész családra jellemző a hízékonyság. Mamám fiatalon sose volt több 45kg.nál, de így idős korára meghizott. Apu is mostanában elkezdett kerekedni, anyu viszont most kezdett fogyni, egész jól megy neki. Húgom vékony, de rá is gyorsan fölmennek a kilók, ezért lassan megkattan a sok hülye diétától. Volt hogy egy hétig kb csak répán élt, pénteken aztán 2órát sírt, hogy nincs már nyitva semmi de ő meghalt egy nagy csokis muffinért.

Én meg csak simán dagadt vagyok, de már lesz@rom. Bármit csinálok csak hízok, mióta abba hagytam a dietázást meg az egyéb sz@rságokat azóta stagnál a súlyom. Nem fogyok, de legalább nem is hízok.

Béke emberek!

Nálunk fateromat kivéve mindenki kövér.

Nem diétázunk, de odafigyelünk miből mennyit eszünk. Sportolunk is (foci, úszás, box, kondi) a baj csak az, hogy rendszeresen. Vékonyak soha nem leszünk, egyszerűen nem olyan a testfelépítésünk...de fogyni mindannyian szeretnénk.

Mi nem eszünk fehér kenyeret, fehér és barna cukrot, krumplit, és az ezekből készült dolgokat, és fehér rizst meg durumlisztes tésztát is csak ritkán, mert PCOsom és IR-em volt, és emellett nem szeretnék 50 éves koromtól orvoshoz járkláni. Azóta rendbe jött a ciklusom, és már gyógyszert sem kell szednem, és a hasfájásom is csak nagyon-nagyon ritkán jön elő, az is csak akkor, ha fehérlisztes dolgot eszem.

A férjem szerencsére partner ebben, meg egyébként is azt esszük, amit főzök, ha mást akar enni, akkor neki kell megcsinálnia:) Neki is jót tesz egyébként, tehát ha te főzöl a családra, akkor ők is profitálnak abból, ha azt eszik, amit te. Először lehet, hogy fanyalognak, de rá lehet érezni a dologra. Én pl. sütimániás voltam, és azóta is elég sokszor sütök, csak már más alapanyagokból, aminél a legtöbb nagyon finom, és nem lehet megmondani, hogy más alapanyagokból készült.

Nagyzsüleim nehezen viselték, amikor szigorúan tartanom kellett a diétát, akkor egyáltalán nem voltam hajlandó semmit megenni a fentebb felsoroltak közül, mostmár úgy vagyok vele, hogy mivel ritkán találkozunk, ezért belefér, de ők is elfogadták szép lassan, hogy pl. nem eszek kenyeret, és meg szokták kérdezni, hogy mi legyen otthon, ha megyek hozzájuk. Mostmár azt szoktam mondani, hogy nem kell semmi, és elmegyek, megveszem magamnak, ami kell, meg az övékből is eszem azt, amit amúgyis ehetek.

Nekem az egészségem többet ér annál, hogy milyen hangulatúak az étkezések, majd megszokják, aztán majd eljön az idő, hogy kérdezgetni fognak, hogy hogyan csinálod, ha meg mégsem, akkor te nem tudsz mit csinálni. Mindenkinek joga van úgy élnie az életét, ahogy akarja. Te mutathatsz nekik jó példát.