Félek! Mit csináljak?

Kedves Utolsó!

Először is nem zavar engem ha pasizik, felőlem csinál amit akar. De képzeld magad egy kicsit a helyembe. Egy tök idegen fickó + a részeg anyám, aki kicsit sem gondol rám, hogy ide felhozza a pasiját. Én nem tudom elfogadni őt, pláne nem azt, hogy még itt éjszakázik. (Van nekem egy apám, de az nem ez a fickó. Olvashattad, hogy ő is sokat van itthon, ezért megérthetnéd az érzéseimet.) Ma megint fel fog jönni, hiába kértem anyut, hogy ne hozza ide fel (hanem inkább menjenek őhozzá), semmibe vesz. Bár nemigazán érdekli őt a véleményem. Egyszerűen számára csak egy tárgy vagyok. Inkább az fontos, amit ő akar, de nem mindig. (Ja, amúgy elmesélte nekem még régebben, hogy 17 évesen úgy volt terhes,hogy nem is tudta, és NEM MERTE elmondani a mamámnak. Akkor gondolhatod, hogy mennyire szeretett volna gyereket. Azóta már kicsit "másképp" gondolkodik.) Van amikor foglalkozik velem (ilyenkor a világ legjobb anyája, de ezek a szép emlékek, amikor együtt eltöltünk egy kis időt, és én JÓL érzem magam, elfelejtem őket amikor megbánt. És egyáltalán nem is tudok sokra visszaemlékezni, hiába próbálok.), és ilyenkor ritkán, az esetek 10 százalékában, csak még jobban szomorúbb vagyok (De ez már más téma, még én sem értem miért van ez).

Volt már olyan hogy kést állított magába, aztán a szemem előtt összeesett... Ezekre sajnos tisztán emlékszek. Ilyenkor olyan érzés fog el, amit senkinek sem kívánok.

Most tényleg önzőnek gondolom magamat, de ha úgy vesszük, szinte alig adtam hangot a gondolataimnak. Nehogy azt hidd, hogy mindenbe beleszólok, de ezt valahogy nem bírom elviselni, hogy ide felhozzon egy idegent. Az már hidegen hagy, ha ő megy el valakihez.

Bocsi, csak már megint tele a hócipőm, most is sírok, mert már annyira kivagyok (nem ez miatt). Szóval tényleg nem a rosszindulat tört ki belőlem, még egyszer bocsi.