Segítség! Idegbeteg a párom?!

Azt hiszem eljutottam a mély pontra. Kezdek teljesen kiábrándulni a páromból de nem merem elmondani neki mert félek a reakciójától. Bántani soha nem bántott (akkor azonnal tipliznék), de a megnyílvánulásaiból simán kinézem.

Rettentő hangulatváltozásai vannak. Pillanatok alatt úgy fel tudja húzni magát minden kis apróságon amin más csak nevetne. Olyankor csapkod és durván káromkodik. Sajnos nem veti meg az italt, mindennap iszik sört és egy héten egyszer be is rúgik, amit én egyáltalán nem bírok elviselni. Ilyenkor undorom tőle és ezen rengeteget veszekszünk.

Van egy 7hónapos babánk akit nagyon akartunk és mindketten imádunk de neki semmi türelme hozzá. Csak én foglalkozok vele, a házimunkában is alig segít. Ha segit is, egy idegbeteg pillanataban felhándigálja. Mondok példát. Tegnap hazajött melóbol, mondom lemegyek udvarra nyugodtan megiszom a kis kávém, 10 perc! az egész. Feljövök tiszta idegbetegen rámförmed hogy én mi a sz@rt vagyok lenn fél órát elesett a gyerek nem igaz nem hallom hogy ordit, te meg nyugodtan lenn kávézgatsz... Másik pelda, kimegyek mosogatni, addig játszon ő a gyerekkel, 5perc múlva már jön hogy milyen tetü vagyok, két tányért 50percig mosogatok...

És ez csak két példa, rengeteg ilyen van, amit én egyre nehezebben viselek, kiábrándulok miattuk belőle, ja és akkor még legyen kedvem szexelni, meg miert nem öltözködöm csinosabban stb...

Úgy érzem ő nekem csak nyűg, nem tudok és nem is akarok ennyi "szerepben" élni. Ő utána is csak pakolnom kell stb.

És nagyon sűrűn feszült, ugyhogy én már sokszor előre félek ha jön a hétvége (mert akkor inni kell) és olyankor nagyon veszekszünk. Én nem akarok ilyen életet, nem ilyet képzeltem el. Már mondtam neki sokszor, de ő soha nem fog megváltozni, pedig amugy szeretjük egymást de ez ehhez már lassan kevés lesz azt hiszem :(

Volt még valaki ilyen szituban? Mi lett belőle? Együtt maradtatok vagy külön váltatok?