Segítség! Idegbeteg a párom?!

Jártam már idegbeteggel. Egy ideig azzal nyugtattam magam, hogy jaj, csak a munkája miatt ideges, jaj, csak a külföldi kiutazása miatt ideges, stb.

de rá kellett jönnöm, hogy rajta kívül egyik ismerősöm sem üvöltözik és csapkod. Nagyon szerelmes voltam, így "megvártam" az első fizikai bántalmazást is. A számra csapott egy nagyot, mert sírtam. Akkor elhagytam.:)

Kérdező, én nem értelek téged, első hét után hagynám el azt, aki nem felezi velem a háztartást, az hogy üvöltözik, letetűz engem, meg ilyesmi dolgok, azokat meg se várja egy értelmes felnőtt.

Apukád így bánt anyukáddal? Mert ha nem, mért hiszed, hogy ez természetes?

27l

én töröltettem a kis srác válaszát, mert téged sértegetett benne, és azt tiltja az oldal szabályzata:)Meg, amúgyis annyi gyökkettő kérdező van, akiket lehet trollkodni...

"Kedves utolsó, Nalatok mi volt az a pont h megütött? Mennyi idő után? Milyen sürün volt ilyen "dührohama"?"

Szerintem rosszul látod ezt. Nem az a gond, hogy csak néha veri szét a pasid a teljes lakást, hanem hogy agresszívan KÉPES kezelni konfliktusokat, egy ép ember nem csinál ilyet. Vagy igen? A szüleid így viselkedtek egymással???

A sztori röviden: jártunk, kiment külföldre dolgozni, megvolt a repjegyem hozzá (300-ért plusz egy havi szállás), a kiutazásom előtt 1 héttel szakított velem, mert beleszeretett valakibe, én kimentem, de nem hozzá, hanem csak úgy Amiba, egy barátom ott lakott. Mikor hazajöttünk, elkezdett zaklatni, hogy fogadjam vissza, verte az ajtómat, 40-szer hívott, zaklatta a családomat, fenyegetett. Amikor elkezdtünk járni, még csak néha kiabált velem, hogy ő fáradt, szeretne aludni. Vagy: miért nem öltözöl normálisan??? Meg ilyesmik:)

Milyen sűrűn volt? Hát olyan heti egyszer. Én rendes családból jövök, nem vagyok hozzászokva a kiabáláshoz, alpárisághoz, prolis dolgokhoz. Viszolygok ezektől:) Ő vidéki családból származott, a szülei buták és prolik voltak, ahogyan kiderült, ő is...az apja úgy kiabált az anyjával ELŐTTEM, amit még sose láttam eddig. Jelzem, mindketten tanult emberek vagyunk, egyetemi végzettséggel, ez az egészben a vicc:D

Akkor vert a számra, amikor a szakításunk után egyszer eljött hozzánk, nem engedtem be, és elkezdtem sírni, hogy hagyjon békén, szórakozzon az amerikai libákkal, és "ja, vagy már nem lehet, mert már hazajöttél és csak én maradtam???" és akkor kaptam a "pofont".

Visszagondolva, olyan nevetséges az egész, hogy én egy ilyen prolival szóba álltam:D De akkor valahogy nem tűnt fel.

Kérdező, a párod közel jár ahhoz, hogy alkoholista legyen, ha még nem az. Most nagyon úgy néz ki, hogy ez már csak rosszabb lesz.

Én balhés családból jövök. Apám drogozott, nagyon agresszív volt. Hatan éltünk egy fedél alatt, egy idős testvérpár (náluk laktunk), és mi négyen, az ifjú pár két kislánnyal. Bár csak 6 éves koromig éltünk ott, tisztán megmaradt bennem egy csomó jelenet, apám verte anyát, volt, hogy előttem is kapott, én meg bőgve próbáltam anyát védeni, míg a tesóm a zongora alatt sírt. Nem csak anyát bántotta, hanem azt is, aki épp az útjába került, tehát az öregeket sem kímélte, de tudok olyan sztorit is, hogy anya húgát is megverte. Persze ez egy durvább verzió, anya 30 alatt volt még, gondolhatod, hogy ő sem így képzelte, de szép fokozatosan így alakult. Egy intelligens, iszonyat jófej emberhez ment hozzá, akiben volt egy csipetnyi lenézés a butább emberekkel szemben, és mégis ez lett belőle, egy komolytalan, függőségeknek élő vadállat, aki nem rest a falba verni a saját fejét a gyerekei előtt. A drog és a pia egy asztalon van, agresszívvá teszi az embert. Anya nyelt pár évig, aztán fogott minket, és leléptünk a szüleihez, ahol apánk még zaklatta egy darabig, összeverekedett nagyapánkkal és egyevek. Persze idővel lekopott.

A nagyszülőknél aztán hamar kiderült, hogy a nagyapánk meg szeret inni. Olyankor agresszív volt, üvöltözött és káromkodott, de nem ütötte meg nagyanyánkat. Igaz, előtte is voltak gondok, de amikor odaköltöztünk, visszavett egy kicsit, de ugyanúgy agresszív volt nagyanyánkkal, volt, hogy keresztanyánk (anya húga) szimplán tökön rúgta, mert annyira nem lehetett már mit csinálni az agressziójával. Aztán elköltöztünk, kétlakásos épületbe, akkor kezdődtek a tetlegességek is, volt, hogy nagyanyám akkorát kapott, hogy a szemüveg szára felment az orrába, de volt, hogy szó szerint kilökte az udvarra, de úgy, hogy hason érkezett, és ennél is voltak durvábbak... Mire ide eljutottak, eltelt több évtized, de nagyanyám sopánkodik néha, hogy miért nem lépett le már akkor, amikor látta az erre utaló jeleket.

Amikor egy férfi már nem tisztel, ideje cókmokolni, ha megteheted. Normális esetben ha a férfi stresszes, elpanaszolja ennek okát a nőjének, esetleg össze is bújnak, hogy a kis lelke békére leljen legalább pár óra erejéig. De ha valaki így kezeli a rossz napjait (=rossz életét inkább?), akkor nem érdemes arra várni, hogy megjavul. Nem való se férjnek, se apának. Aki agresszív, és iszik/drogozik mellette, az előbb-utóbb ütni fog. Egyébként szokott bocsánatot kérni?

L22