Most akkor Én reagálom túl? Vagy tényleg van valakije?

Párommal közel 4 éve vagyunk együtt. Van egy 8 hónapos babánk is. Vannak időszakok az életében, amikor többnyire itthon van, de nem ez a jellemző. Nekem ez nem jelentett soha problémát, hiszen Én is dolgoztam, néha jöttek barátnők stb.

Az utóbbi időben viszont, érzem, hogy valami nincs rendben. Későn jár haza, mindig van valami kifogás. Csak Karácsony óta 4x jött haza igen későn, olyan éjfél tájt - vagy még később -, holott este 18:30-ra kellene hazaérnie. Most is elment délután, hivatalos ügyeket intézni, majd azt mondta 19:00 felé jön. Ehhez képest, már 22:30 is elmúlt és sehol senki. Vmelyik nap, egy kis farmerszütyőt találtam a kocsi hátsó ülésén - amiben kb. a 14 évesek tartják az aprót - benne egy szőlőzsirral. Azt mondta a haverja, hagyhatta ott. Én nem ismerek egy férfit sem, aki miniretikülben hordja magánál a szőlőzsirt. :S Na mindegy, az repült az elsőről...

Most Én is egy kicsit nehezebb időszakot élek meg, nem tudok lazitani egy picit sem a gyerek miatt, picit nyűgösebb, anyásabb, jönnek a fogai...stb. Imádok minden vele eltöltött időt, de nem vagyok egyszerű helyzetben, mert nagyszülők nincsenek, sem olyan barátok akikre csak úgy rá tudnám bizni a gyereket 1-1 órára, mig vásárolok, vagy bármi...

Visszatérve, természetesen Én vagyok a hülye és beképzelem a dolgokat - állitása szerint. Pedig nem kiabálok, ha hazajön és nem hisztizek. Egyszerűen megkérdezem hol volt. Sokszor még válaszra sem méltat. Azt mondja kezd elege lenni, hogy folytok faggatom és nem bizok meg benne. Hm.

Kérdezném Én mindazoktól akik válaszolnak, hogy mit gondolnátok a helyemben? Illetve HOGYAN REAGÁLNÁTOK?