Lesz saját családunk?

De aranyos :)

Két hétre költözzön hozzátok a kissrác, aztán majd elfárad a pasi a végére.

Elég összetett a probléma, amit leírsz. Kicsit az a benyomásom, mintha két gyerek próbálna felnőttet játszani. (És még nem megy.) Szerintem a kisöcs-problémánál égetőbb kérdés, hogy abban a bizonyos összecsiszolódásban hol tartotok.(Nekem pl. nem férne bele - pláne összeköltözés után pár hónappal - hogy a párom "elmondjon mindennek".) A párod elég gyerekesen viselkedik, azért egy 26 éves pasi ne bőgjön már végig egy filmet a kisöccse vélt sérelmei miatt. Tőled is elég gyerekes ez a "ha már elfogyasztott egy feleséget, akkor nem"-jellegű gondolkodás, és azt mutatja, hogy keveset láttál még az életből. Szóval rólad is lejön, hogy még elég naivan gondolkodsz ezekről a dolgokról.

Az alapkérdésre visszatérve: hogy lesz-e családotok, az csak rajtatok múlik. Az szerintem elég biztos, hogy még évekre vagytok attól, hogy éretten, felnőtt módon döntsetek egymás mellett, és főleg egy gyerek vállalása mellett. Szerintem próbáljátok rendberakni a kapcsolatotokat, érjetek, tapasztaljatok meg dolgokat együtt, és 4-5 év múlva gondoljátok újra ezt a családalapítósdit.

"illető elfogyasztott volna már egy feleséget, vagy lennének gyerekei."

Miért ha te most őt kidobod, akkor neked is volt már félresikerült kapcsolatod akivel együtt éltél és megkérte a kezed. Persze tudom az nem számít, hogy te hányszor mondasz igen lánykérésre és hány férfival éltél együtt az igazi előtt ugye.

Hú, akkor nem lesz egyszerű harmonikus kapcsolatban létezned. Az Asperger eléggé megnehezíti magadnak is, de a párodnak is, hogy együttműködjetek. De nem lehetetlen! Csak sajnos ehhez egy nagyon felnőtt gondolkodású ember kéne melléd, a vőlegényed pillanatnyilag nem az.

Ülj le vele megbeszélni, higgadtan, vádaskodás és düh nélkül, hogy hogyan képzelitek el együtt. És azért nézd a dolog jó oldalát is: érzékeny, érzelmes pasi lehet, és ha ennyire szereti a kisöccsét, akkor - ha majd megértetek rá - a tieteket is így fogja szeretni.