Édesapám iszik. Mit tehetek?

15:19

"Én legszívesebben "kirobbantanám" az ilyen embert a hétköznapjaiból. Megállítanám a földet, kilépnék vele a körforgásból, hagynám, hogy levegőt kapjon, hogy észrevegye a színeket, hogy újra értékelje a színeket, a szagokat, hogy újra az a kisgyerek legyen, aki szeret élni, és látja, hogy szeretik."

Valamelyest igaz. De ezzel tkp. azt mondod (helyesen), hogy csodának kellene történnie az alkoholista gyógyulásához, csodák viszont nincsenek.

Ok meg van a segitseg, el KELL mennie elvonokurara. De nem megy el! Akkor milyen segitseget lehet meg bevetni?

Az egyik ismerosom lababa ilyen klutyut epitettek be 1 evig, nem is ivott, hiszen ezzel nem szabadott innia. Amikor kivettek a klutyut, masnap mar a kocsmaban volt ujbol. De ha a klutyu 5 evig bent van, akkor 5 evig nem iszik.

Nálunk is téma volt ez. Sajnos csak volt.

Apum 17 éves (!) kora óta ivott rendszeresen. Azt hallottam, hogy 20 évesen már alkoholista volt, bár náluk az anyja is az volt, szóval szerintem ez is közrejátszott...Sokszor ha nem ivott, akkor iszonyúan ideges volt, olyankor remegett, nem lehetett hozzászólni, mert rögtön leordította a fejem. Minden este úgy telt, hogy ivott. 2002-ig csak sört és valamennyi rövidet ivott, de nem annyit, hogy ne bírjon megállni a lábán. Aztán anyukám mikor meghalt (2002-ben) aki legalább vissza tudta őt tartani, onnantól kezdve már csak az alkohol maradt neki. És erre csak akkor jöttem rá miután meghalt. Anyu halála után mégtöbbet ivott, soha nem nevetett, teljesen maga alatt volt. Habár lett neki új nője, de anyu halála nagyon megviselte, és most már belátom nem lehetett neki könnyű egy 12 éves gyerekkel. Én is próbáltam nála mindent: szépen kérni, kiabálva (de akkor csak összevesztünk), könyörögtem is neki, hogy álljon le, de semmi. A nővéreim elfordultak tőle (ilyeneket mondanak róla a halála óta, hogy megérdemelte, mert alkoholista volt és hasonlók) csak én vagyok akinek hiányzik így is. Mert attól függetlenül, hogy szerette a szeszes italokat jó apám volt, mert amit tudott azt megadta nekem. Lassan 2 éve, hogy nincs velem...

Teljesen megértem, hogy milyen nehéz lehet neked. Volt mikor úgy támolygott haza apám, hogy alig állt a lábán és nekem kellett róla levenni a ruháját és aztán lefektetni az ágyába, hogy ne tegyen kárt magában...

(Ezekután ha buliban vagyok és itatni akarnak, akkor az jut eszembe, hogy én abból k*rva piából egy kortyot nem nyelek le...annyira megutáltam)

Szerintem te nem sok mindent tehetsz. Neki kell rászánnia magát, mert felnőtt ember, be kell látnia hogy ez így nem jó....

Bocsi hogy hosszú lett.

20/L

15:45-nek

Tudom, hogy csodák nincsenek, meg ennek az ellenkezőjét is be tudom bizonyítani. Nem ez a fontos.

A fontos az az, hogy ha ez az ember következő alkalommal a választás előtt áll, és döntenie kell az alkohol és a nem-alkohol között, akkor a döntése tudatos legyen, higgyen benne, hogy amit tesz, az jó - és ugye ilyenkor már csak 1 jó válasz van. Ha nincs benne tartás, akkor a pohárért nyúl. Na ebben kell neki a segítség, az a gyakran emlegetett "lelki támasz".

A kezelés sajnos esetekben -ma, 2010-ben, jobb híján- csak szakember (addiktológus szakorvos) kontrollja alatt kivitelezhető. Ezt is be kell vállalni, de a lelki támaszra itt is ugyanúgy szükség van.

32/F

az én apám is ivott, elég durván hosszú évekig.

nem is tudom hány évig, de mióta emlékszem rá kiskoromban, szinte minden nap részegen jött haza... de 3 éve egy korty alkoholt nem ivott ez 100%

egyik napról a másikra hagyta abba orvos és gyógyszerek nélkül, nem tudom miért, ő se tudja, de ezt pontosan így képzeld el,hogy egyik nap még egy doboz cigit elszívott és részeg volt következő naptól kezdve pedig undorodott mindkét dologtól! tudom,hogy hihetetlennek hangzik,de igaz!!! és azóta kb 10 évet letagadhatna, igényesen öltözködik (néha túlzottan is :P),ad magára minden téren, sokkal jobb kedvű, új hobbija van, foglalkozik velem, mintha kicserélték volna!:)

ezt csak azért írom,hogy lásd vannak csodák! minden jó!!

19/L