Mit csináljak? Hogy vitessem el itthonról örökre?

Helló !

Egy olyan problémával fordulok hozzátok, amire már nagyon régóta kellene egy végleges, életbevágó megoldás. A nagymamámról van szó (Isten bocsánatát kérem, hogy leírtam ezt a szót). Egy alkoholista, pszichés beteg. És a betegségét nem kezelik. Nem azért, mert nem hoztuk ezt egyetlen orvos tudomására sem, hanem mert kijátszotta őket. Amikor ez történt, én még nagyon kicsi voltam, anyutól tudom ezt az információt. Egyébként lehet nem tudnám, nem is élnék, mert leszúrta volna a saját lányát egy alkohol és pszichózis mámorban, ha apám nem lép közbe (aki ugyancsak alkoholista). Lehetséges, hogy igazságtalanul dobtam el a pszichózis szót, mert egyáltalán nem biztos, hogy skizofrén, de valami óriási baj tuti van a fejében.

A tünetek (ha iszik):

- magában mond trágár szavakat, pl. k.anyád, gané, szemét

- csapkod, jó hangosan mindent

- nem ért a jó szóból, se a rosszból, de még a pofonokból sem

- a szemében rémisztő üresség és valamiféle gyermeki csodálkozás ül (bevallom, ettől a tekintettől félek 20 éves fiú létemre, mert itt érzem, hogy tényleg komoly van, és lesz is, ha nem tudjuk lecsillapítani)

- hörög, károg, de ebben valami végtelen gonoszság lappang, ahogy anyu mondta, mintha valami gonosz lakozna benne, és ettől úgyszintén rettegek

- fújtat, nehezen veszi a levegőt, dührohama van

- anyu után leskelődik

Ha józan, akkor az utolsó két pont nem áll fent, de nagyon ritkán vannak józan állapotai. A trágár szavak mantrázását abbahagyja, ha észreveszi valaki, amint káromkodik. Valamint hamarabb megnyugszik. Ha valaki rászól, mikor részeg, hogy nyugodjon meg, így tesz: "Én ? Én ?, ÉN ??; Én viselkedjek ?" Vagy nem tudja mit csinál, vagy tudja, csak úgy akarja beállítani a dolgokat, hogy ő emberi módon viselkedik, és a másik állat módjára. Történeteket nem akarok elmesélni, miket csinált, elég súlyos volt az a gyilkossági szándék. És mégis vele élünk, mert máshol nem tudunk. A hozzá intézett szavam nagy néha egy "csá". Amúgy nem szólok hozzá. Kivétel, mikor őrjöng. És akkor én is majdnem azon a szinten vagyok. Nem lehet bírni. Nem tudok elmenni albérletbe, nem tudnék kivel, miből, és ha tudnék, akkor se tenném, mert nem akarom itt hagyni anyát meg az öcsémet. Ő fog elmenni. Nem tudom még hogyan, ezért remélem, tudtok segítséget adni. Ha kell, elráncigálom ide az orvost és kényszerítem, hogy nyilvánítsa elmebeteggé és zárassa be. Gyűlölöm, és egy csepp sajnálatot sem fogok érezni, mikor eltűnik innen.