Vannak itt olyanok, akiknek tényleg nehéz gyerekkoruk volt, sokat szenvedtek? Mi a véleményetek arról az állításról, hogy az ilyen embereknek aszimmetrikus lesz az arcuk felnőttkorukra? A tiétek is ilyen?

Ha a száj észrevehetően lefelé görbül... Meg azért észre lehet venni egy középkorú felnőttnél, hogy mennyire gondterhelt, ez látszik az arcán, hiába próbál meg mosolyogni. Egyébként is azt mondják, az mosolyog igazán, akinek a szeme is "mosolyog".

Ott van az alkohol, a cigaretta az is torzítja az arcot. Úgyhogy igen, a sok gond is előbb-utóbb látszani fog.

Még nem hallottam, hogy e kettő közt összefüggés lenne.

Nekem is nehéz volt a gyerekkorom, ismerek másokat is akiknek szintén, de a kérdésben leírtakat nem tapasztaltam.

Hihetetlen, hogy egy ilyen kérdés kapcsán mennyi fájdalomról lehet olvasni, egyrészt engem megviseltek az előző kommentek, másrészt pedig ilyenkor lehet látni, hogy másnak is vannak gondjai, problémái...

Nem írom le a gyerekkoromat, felesleges, de Móricz könyvekben olvashatsz olyanokat, amiket átéltem, már 6-8 évesen is felmerült bennem az öngyilkosság, mint lehetőség a szabadulásra, és később sem múlt el, csak amikor önálló életet éltem.

Szerintem bizonyos embereknél lehetséges, főleg, akik képtelenek voltak feldolgozni, túlélni, változtatni, de nekem pont egy esküvőn mondta egy profi fotós sok évvel ezelőtt, hogy szép nem vagyok, de rendkívül arányos és szimmetrikus az arcom, ritkán lát ilyet, fotós szemmel ez az igazi szépség. (Jobban örültem neki, mintha azt mondja, szép vagy csinos vagyok, abból rengeteg van úgyis, így egyedibb vagyok).

Sose hallottam még ezt az összefüggést, de lehet benne valami.

Szörnyű gyerekkorom volt, szintén alkoholista apa, aki vert minket.

Kizárt a lakásból, elvette az áramot, megtiltotta a fürdést stb...

Az én arcom csak egy kicsit asszimetrikus, annyira nem feltűnő, viszont az öcsém pont most volt Neurológiai kivizsgáláson, mert annyira durván aszimmetrikus és torz lett az arca... :( :(

Lehet emiatt??