Vannak itt olyan emberek akik felnőttkorukra megszakították a kapcsolatot a szüleikkel? (pl: rossz gyermekkoruk miatt stb)

Szüleim elváltak, apám újra nősült. Született ott is egy gyerek. találkozgattunk utána is, de attól fogva a féltestvérem volt a gyerek. Aztán kértem apámat, hogy segítsen elhelyezkedni ahol dolgozik. Azt hallottam vissza, hogy ne engedjenek oda dolgozni, mert szégyent hoznék rá. Soha nem ittam, nem drogoztam, semmi ilyesmi, csak elégedetlen voltam az előző munkahellyel.

Ezért megszakadt a kapcsolatunk. Amikor megnősültem, a nejemék erőltették, hogy vegyük fel a kapcsolatot. Ez addig tartott, amíg nem kaptam apai nagymamámtól elköltözésekor pár ezer forint értékű holmit, és még akart nekem szánni valamit, de azt apám zsebre tette, és amikor megkérdeztem, hogy hol van az a pénz, azt mondta, hogy odaadta a fiának (mert én ugye nem voltam az, ezt meg is jegyeztem). Aztán mondta, hogy én hozzá csak vendégként mehetek, nem a fiaként. Itt zárult le a kapcsolatunk. Többé nem mentem " vendégként" hozzá. Aztán meghalt, hatalmas házuk volt, természetesen a "fia" és a felesége nevén. "Szegényen" halt meg.

Nem volt reakció, örült, hogy többé nem lát. Nekem nagyon nehéz volt feldolgoznom, de sikerült.