Párom feldobta, hogy bevételarányosan osztozzunk a költségeinken. Én most nem tudok dolgozni, mert közös gyermekünket nevelem otthon GYED-en. Érdekelne mindenkinek a véleménye, ki hogy csinálja?

Aki jön ezzel a "bevételarányos" dumával, az árulja már el, milyen kapcsolatban él? Itt nem arról van szó, hogy két szingli ember összeköltözik, a csávó csinál egy gyereket, mert a nő akar, de a nőt igazából azt se izgatná, ha a férfi egyszer lelépne!!

Feltételezhetően ez egy ideális kapcsolatnak tervezett helyzet, ahol a két fél házasságban vagy élettársi kapcsolatban van (ha nem, akkor azt bajnak gondolom, amit tisztázni kell, nem kaptunk információt ezidáig erre vonatkozólag ha jól olvasom).

Nem tudom a pontos összeget, de tegyük fel, hogy a nő akkor hónapokig 50 ezer forintot kap. A férfi meg 500 ezret keres. Akkor a nő 10 ezer forintról, a férfi meg 100 ezer forintból csinál azt amit akar, amihez a másiknak semmi köze, amig a nő nem dolgozik? Aztán ha visszamegy dolgozni, akkor a férfi még jobban jár, mert ugye, akkor már kevesebb a ráeső rész. Egyáltalán ennek mi értelme? Annyi, hogy ugrásra készen legyen a férfi, ha menni akar. Ez szerintem nem párkapcsolat.

Én egyáltalán nem értem, hogy egy családban hogyan lehet külön kasszán lenni. Számomra ez teljesen abszurd!

Nem hogy korrektnek nem tartom...hanem egyenesen egy hatalmas nagy ba.romságnak vélem ezt a dolgot!

Mi "vadházasságban" élünk és már most közös kasszánk van. Nincs belőle vita, hogy én pénzem, te pénzed, hanem közös pénzügyi döntéseket hozunk. A célok közösek, és már most teszünk félre, hogyha gyerekünk lesz és az én fizetésem úgymond kiesik, akkor se legyünk szorult helyzetben.

Nincsen "szakítási" vésztartalékunk, csak "sima" megtakarításunk, mivel mind a ketten közel azonosan keresünk, ezért a félre tett pénzben ugyan annyi munkánk van.

Amúgy az fura, hogy nekem ez a természetes, de az ismerősi körben mi vagyunk a "fekete seggűek", hogy hogy lehetünk ilyen felelőtlenek, hogy nincs külön kassza...Mondják ezt azok, akik már 6-8 éve külön kasszáznak.

Mióta összeköltöztünk a párommal közös kassza van. El sem tudom képzelni hogy külön kasszán legyünk, így nincs vita hogy te most csak ennyit meg ennyit adtál a költségekbe és a többit félre tetted magadnak , minden közös, ő tudja én mennyit kapok és én tudom ő mennyit kap, és nem vagyunk házasok. csak kölcsönösen bízunk a másikban és szeretjük egymást. eszünkbe nem jutna magunknak félretenni a fizetésünkből - arra az esetre ha esetleg lépni kellene-.

Szerintem ez egyáltalán nem jó megoldás, én nem mennék bele.

Csak akkor OK, ha GYED-re is arányosan mentek. Ő is legyen ugyanannyit GYED-en mint te. Csak így látom igazságosnak, mert ha GYED-en vagy te semmit se tudsz tenni magasabb keresetért (pl. túlórázni vagy jobb fizetésért állást változtatni).

Amúgy szemétségnek tartom, hogy pont akkor hozza fel, amikor te semerre se tudsz lépni munkaügyileg és a GYED nem akkora mint a rendes fizud. Csak akkor lett volna jogos, ha gyerekvállalás előtt mondja és eszerint beszélitek meg a továbbiakat.

Meredtem bámulom a monitort. Hihetetlen, hogy ilyen emberekkel valaki "párkapcsolatba" kerül.

Tök alapvető, hogy minden közös. Méhedet is bérelte amikor az ő spermiuma találkozott a te petéddel? Hülyeségnek hol a határa?

Ha pl eltöröd a lábad és nem dolgozol akkor nem fizeti be a villanyszámla rád eső részét? Egy kedves szó egy őlelés hogy számolható el. Eszem megáll.

Jó lenne ha összeszednéd magad és egy jó szerető mintában nőne fel az a gyerek.

Szerintem is hülyeség nem közös kasszán lenni, ha már gyerek is van, az viszont jobban megdöbbentett, hogy az itt válaszolók többsége mennyire nem érti, mit jelent a bevételarányos költségmegosztás.

Ez azt jelenti, hogy ha a férj mondjuk keres 300 nettót, a feleségnek a GYED (fogalmam nincs mennyi, csak írok egy számot) 50 ezer, akkor ha a havi költség mondjuk 150 ezer, akkor a feleség 21 ezret fizet, a férj meg 129 ezret. Így aztán mindketten félre tudnak tenni valamennyit. Azt viszont nem tudjuk, mi volt előtte, tehát ki sem derül, hogy itt most arról van szó, hogy előtte a férj fizetett mindent, vagy feleztek. Az én tippem, hogy amíg a feleség dolgozott, addig fele-fele volt, majd a férj fizetett mindent egy ideig, aztán most felvetette a bevételarányost, de ezt csak a kérdés hangvételéből feltételezem. Én nem találom ezt egyáltalán inkorrektnek, ugyanakkor nevetségesnek találom, hogy nincsenek közös kasszán (ami egyébként lényegében ugyanazt eredményezné, mint a bevételarányos elosztás, csak nem vezetne anyagi jellegű vitákhoz családon belül).

Ó kéne már egy nőnemű miniszterelnök és sok-sok törvény, ami megtiltaná, hogy azonos munkáért nagyobb fizetést kapjanak a férfiak, aztán talán észbe kapnának, hogy nem a fizetés nagysága mutatja a teljesítményt!

GYED alatt és ha utána nem kap állást épp a gyerek miatt, addig szemétség az ilyen filléreskedés dolog. De mondjuk a bevételarányos dolog még mindig jobb annál, mintha fele-fele arány lenne úgy, hogy a nőnek kevesebb a bevétele.

Igazából ha hasonlóan spórolós vagy éppen költekezős a pár két tagja, akkor elvileg ilyenben könnyű közös nevezőre jutni. A probléma akkor szokott lenni, ha valakit zavar, ha a párja túl költekezős, és ráadásul többet költ, mint amit megkeres. Vagy hasonló. Akkor már érdemes agyalni, de amúgy ne már...

Elvesztettem a fonalat.

Ha a kérdező azt mondja, hogy a gyed-ből semmi sem szokott maradni a hó végére, az akkor azt jelenti, hogy ő eddig 100%-osan szállt be a havi költségekbe. Tehát a bevételarányos költségmegosztás után neki pozitív lesz a hó végén az egyenlege. Most erről van szó, ugye? Bocsánat, hogy értetlenkedem.

29-es vagyok:

Nem lehet, hogy arról van szó, hogy amíg mindkettőjüknek volt rendes fizetése, annyit költöttek saját magukra, amennyi jól esett. Most, hogy a kérdező csak egy részét kapja a korábbi bevételének, azt mind elkölti saját magára, a férj pedig fizeti a közös költségeket (rezsi, étel, gyerekre kiadások) és a saját költségeit. A férj ezek után javasolta, hogy a közös kiadásokon osztozzanak arányosan, ami a feleségnek rosszul jön ki. Valahogy így tudom a kérdést értelmezni.