Veszítettek el fontos embert az életetekből gyermekkorotokban (18 éves korig)? Mennyire határozta ez meg későbbi lépéseiteket, felnőttkorotokat?

A nagymamámat 12 évesen,16 évesen pedig egy barátnőmet vesztettem el, diszkóbaleset volt, a nagypapámat 17 évesen, most 28 vagyok, és tegnap temettem anyukámat.

Mindent megváltoztat, az egész világhoz való hozzáállásomat.

Most úgy élek ebben a lakásban, h mindhárom családtagom itt halt meg, azt hiszem, h nem is leszek sosem olyan, mint régen. Mama halála után egészségügyi szakközépbe mentem, részben miatta, a papa halála után főiskolára.

Amúgy miért kérdezed?

16 evesen a tesom kislanyat azota nem akarok gyereket, mert ha velem is ugyanez tortenne en nem lennek olyan eros mint tesom es belehalnek.

Ra egy evre papamat aki olyan vot mint az edesapam.

Sokszor vegiggondolom, hogy vajon o hogyan cselekedne egy-egy adott helyzetben.

A legjobb barátomat vesztettem el, most novemberben,17 évesen.

8 éves korom óta ismertük egymást, olyan volt, mintha csak a testvérem lett volna. Ha teljesen vidám voltam, akkor is rákérdezett, mert tudta, hogy baj van. Meghallgatod, kisírhattam neki magam, és még ha nem válaszolt, akkor is meg tudott teljesen vigasztalni és segíteni valahogy rajtam.

Őszi szünetben egy kicsit összekaptunk, ezért nem beszéltünk pár napig, aztán suli első napján tudtam meg a hírt.

Azóta is mardos a bűntudat, hogy milyen voltam vele az utolsó beszélgetéseinkkor, és hogy azt az időt soha nem tudom már bepótolni, és viszonozni se azokat, amiket tőle kaptam.

Azóta komolyabban állok hozzá a dolgokhoz, nehezebben tudok örülni a legegyszerűbb dolgoknak is.. stb.