2007 nyarán, egy jól megszervezett csel eredményeképp elszakították tőlem a két kislányom. Akkoriban új élettársammal éltünk anyuéknál, és új párommal nevelgettük szeretettel a két kislányt. Édesanyám viszont úgy gondolt páromra, hogy őt megszerzi magának. Mivel páromtól csak udvarias, és valamilyen szinten megértő elutasítást kapott, feltehetően megfogadta, hogy bosszút áll ezért, hiszen nem tűri a kudarcot. A bosszú az lett, hogy egyik lányomat nagymamámhoz (anyu édesanyjához) vitte anya, másik lányomat pedig volt férjem vitte az ő szüleihez látogatóba. Mindeddig semmi jelét nem észleltük annak, hogy anyu, páromra neheztelne. Viszont miután a lányok úgymond "biztos távolba" kerültek tőlem, minden megváltozott. Gyakorivá váltak a célozgatások, hogy talán el kellene költöznünk, meg hogy ebből soha sem lesz normális kapcsolat, egy szóval elkezdődött a "fúrás", amit békével és türelemmel fogadtunk párommal, mondván, tényleg el kellene költöznünk, külön lakás, külön élet. Mindez odáig fajult, hogy egyik késő este megkaptuk, menjünk ahová akarunk. A lányokat esélyem sem volt magamhoz venni, és vinni. Nem sokkal távozásunk után anyu gyermekelhelyezési pert indított a volt férjem, illetve ellenem. Az az egyoldalú vélemény keringett mind a családban, mind pedig a bíróságon, ill. a gyámügyi hivatalban, hogy én otthagytam őket, lemondva róluk. Fals szakvélemények, hamis vádak alapján a bíróság anyut rendelte a gyerekek gyámjául. Soha, ismétlem, soha nem mondtam le róluk sem írásban, sem szóban. A volt férjem bíró előtt mondott le róluk, jelenleg láthatása sincs. Úgy érzem, illetve érezzük párommal, egy banális átverés, egy cselszövés áldozatai lettünk. A kapcsolattartás sajnos nem igazán valósulhatott meg az elmúlt 3 évben, hiszen anyu sem telefonon, sem interneten, sem egyéb módon nem tette ezt lehetővé. Mivel a bejelentett lakcímem, illetve az idézhető címem is anyu lakására szólt, így az idézéseken sem tudtam megjelenni, hiszen érthető okokból, anyu azokat nem továbbította felém, holott tudta mindvégig a tényleges lakhelyem címét. A tárgyalásokon pedig nem közölte a bírósággal sem. A bírósági végzés kelte előtt egy jogi szakember azt javasolta, várjuk meg a jogerős ítéletet. Ez megszületett,így anyu a gyámja a lányoknak, ezért szeretnék most harcba szállni. Vissza szeretném kapni a gyermekeim. Mit tegyek? Hogyan lehet a saját édesanyám perelni? Gyermekelhelyezési per, mintha a férjemet perelném? Vagy van ennek különlegesebb metódusa? Aki tud, tanácsokkal kérem segítsen. Köszönet érte!
Mit vártál, Ildikó? Minden anyában, vagy akár embereben felmerül a kérdés, hogy hogy történhetett meg ez. Bár tényleg senkinek semmi köze hozzá, de nem írtad (az elején) meg azt, hogy miért alakult így. Bennem is ez merült fel, hogy igen, de méirt nem vitted a lányokat? Ha messze voltak a nyaralás leteltével mért nem vitted? Az édesanyádnak ehhez nem volt joga. Peres úton elvinni a gyerekeket igen, de bírósági végzés nélkül nem.
Ez nem volt tiszta, most sem az, de a múlt az a múlt.
Két dolgot tehetsz. Vagy egy jó ügyvéddel a bíróságra mész, ehhez kellő pénz kell, nem is kevés, gondolom nem vagy olyan helyzetben. És az sem utolsó szempont, hogy ha valakitől elvette a gyerekeit a bíróság, akkor csak alapos okkal adja vissza.
A másik pedig, hogy az édesanyádon keresztül. Mondd, hogy látni akarod a gyerekeket. Egyszerre ne akarj sokat. Majd idővel egyre sűrűbben.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: