fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Megváltozik, ha meglesz a gyerek?

Megváltozik, ha meglesz a gyerek?

Figyelt kérdés
A párom 3 év múlva akar gyereket. A baj az, hogy ez egy állandó szám az életében, ugyanis 10 évvel ez előtt is 3 év múlva akart gyereket, meg most, 32 évesen, 2 éves kapcsolat után (velem) is 3 év múlva akar. Kompromisszumot kötöttünk anno, én is engedtem az én vágyamból, ő is az övéből, így megállapodtunk, hogy jövő januárban abbahagyjuk a védekezést. (Ha jön a baba, akkor jön, ellene nem teszünk semmit. Anyagi akadálya nincs, önállóak vagyunk elég rég óta.) Az a kérdésem, hogy ha meglesz a baba, akkor szerintetek megváltozik a hozzáállása a dologhoz? Nyilván ráerőltetni nem szeretnék semmit, elvégre két ember vállal gyereket... de ez a hozzáállása elég aggasztó. Mintha halogatná a dolgot, hogy jajj, ez mekkora elköteleződés... nem vágyik ekkora koloncra. Ez a hozzáállás megváltozik, ha születik egy gyereke? Reménykedhetek, hogy öröme lesz benne, inkább, minthogy nyűg? Amúgy isteni pasi, családszerető, gondoskodó, féltő, óvó, és mindezt tökéletesen tolerálható szinten. Tartja a kapcsolatot a saját családjával, "vigyáz" rám, nagyon figyel arra, hogy jól érezzem magam mellette, biztonságos légkört teremt a számomra, dúl a love, tehát a kapcsolatunk nagyon jó- ezért is tervezzük a jövőt együtt. Ehhez a gyerek is hozzá tartozik. De aggódom, hogy csak kolonc lenne a nyakán, akkor is, ha amúgy nagyon szeretné, és természetéből adódóan gondoskodna róla. Mit gondoltok, halasszunk a dolgon, és várjak, ki tudja meddig, amíg úgy érzi, hogy jó, most mehet a gyerek-dolog? Vagy tartsam magam a közös megállapodáshoz? Egyáltalán, olyan téma ez, amivel foglalkozzak most, ilyen "korai" szakaszban?

#baba #kapcsolat
2014. júl. 6. 01:41
1 2 ❯
 1/17 anonim ***** válasza:
81%

Nem lehet, hogy csak simán fél tőle? Szerintem mindenki fél tőle mélyen belül, hogy mekkora felelősség, és hogy jó szülő lesz-e. Valaki minden létező könyvet átbúj, hogy hogyan nevelje csemetéjét, valaki meg halogatja.

Csak egy ötlet.

2014. júl. 6. 01:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 anonim ***** válasza:
42%

Gondolom fél a negatív mellékhatásoktól.

a + kilóktól

a kevés szextől

a gátmetszéssel, satöbbi szétbarmolt, eddig szép hamvas puncitól.

és a napi 4 óra alvástól (max)


Velem is így volt, ettől a gyereket szerettem. A gyerek pozitívumán felül az életemben történő minőségi romlást nem szeretem (most se).


A legtöbb pasi nem a gyerektől és az elköteleződéstől fél (a jórésze már úgyis megtörtént a házassággal), hanem a sok szar mellékhatástól.


34/F

2014. júl. 6. 01:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/17 anonim ***** válasza:
62%

01:50

Remélem nálad normálisabb pasit találok... vagy ez a többségi vélemény?

2014. júl. 6. 01:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 anonim ***** válasza:
52%

#2 nézd kedveském. Leírhattam volna virágnyelven is. 25 oldalon keresztül.


Most az a bajod hogy összeszedtem röviden pár pontban?


Igen, a férfiak túlnyomó többsége ezektől a következményektől tart, akkor is ha nem ilyen "primitíven" fogalmazza meg. Vagy csak valami halovány ratyi módon "változás"-ként említi...

2014. júl. 6. 01:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat. Igen, én is arra gondoltam, hogy a hosszú távú elköteleződéstől felelősségtől tart. A mellékhatások is nyilván közrejátszanak, de azt igyekszem/igyekszünk lecsökkenteni, mind a kettőnk igényei szerint alakítani az életünket, és nagyon szeretném ezt majd a gyerek mellett is tartani: a nő nő marad, a férfi férfi marad az anyuka és az apuka státusz mellett. (Nyilván nem az első hónapok agymosott zombi üzemmódjáról beszélek.) Épp ezért nem értem, hogy min aggódik. Természetéből adódóan gondoskodó, szerető és szerethető ember, ezzel nem hiszem, hogy baj lenne. Magamat nem (és őt se) úgy ismerem, hogy olyat tennénk, ami a másik elvárásaival szöges ellentétben áll. Értelmes, felnőtt emberek vagyunk, akik képesek kialakítani - gyerek mellett is- olyan életet, ami mindenkinek megfelel- ha az ősanyák megköveznek, akkor is azt mondom, hogy a párom a párom marad, és nem degradálódik le attól, hogy megszületett a gyerek (megint: nem az első hónapok agymosott zombi üzemmódjáról van szó). Tehát az én hozzáállásommal- úgy gondolom- nincs problémája a páromnak. Másnak lehet. Neki nincs. Tehát újfent: mitől tarthat? Elköteleződési problémák? Elvégre egy párkapcsolatot, házasságot könnyebb felbontani, mint a gyerekével a viszonyt (nem is szeretné, erről is beszéltünk. Sok volt a válás a környezetünkben, szóba került, hogy ő hogyan viselkedne, és mondta, hogy a gyerekét semmi esetre sem szeretné hanyagolni akkor sem, ha esetleg (ne adj isten) a mi kapcsolatunk tönkre is megy.)
2014. júl. 6. 02:35
 6/17 anonim ***** válasza:
89%
Esetleg a sok tulkombinalas helyett talán szimplán tudni akarja, mennyire stabil a kapcsolat? Egyebkent nem lenne egyszerűbb tőle megkérdezni?
2014. júl. 6. 06:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/17 anonim ***** válasza:
37%
Ez már az a kor, amikor gyereke kellene, hogy legyen és ne nagyapja legyen a saját gyerekének. Más oldalról meg éppen ez a kor az, amikor ki kell derüljön, hogy bármelyik fél képes-e a szaporodásra, mert, ha nem, akkor hosszas kezelések után derülhet ki a végleges alkalmasság vagy alkalmatlanság, ami lelkileg is befolyásolja az emberek életét.
2014. júl. 6. 06:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/17 anonim ***** válasza:
100%

Akár változhat is a hozzáállása, de kétlem hogy csak úgy, magától.

Valahol olvastam, hogy a gyerekvállalás kapcsán minden az anya és gyermeke körül forog ( lásd: babás kiadványok, szakkönyvek témái), de az apa lelkével senki nem foglalkozik ( nagyon sokszor még az anyuka sem).

Ezzel teljesen egyetértek.

Ennek köszönhetően nagyon sok apuka nem is tud ráhangolódni a babavárásra, az azt követő időszakról ne is beszéljünk.

Én kíváncsi lennék, hogy mit ért a párod a 3 év alatt: miért éppen ezt időpontot tűzte ki?

Ha én lennék a helyedben, nagyon türelmesen és odafigyelőn beszélgetnék vele ezekről a dolgokról: kíváncsi lennék, mi aggasztja, mitől tart, milyen problémákat és megoldásokat lát a helyzetre.

Két eset lehetséges: vagy valóban nem készült még fel rá lelkileg, de egyébként szeretne gyereket, vagy ez a 3 év csak egy örökös halogatás.

Ezt kellene valahogy kideríteni.

2014. júl. 6. 08:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/17 anonim ***** válasza:
83%
El van tévedve aki azt hiszi, hogy csak az első pár hónap lehet zombis. Van, hogy a gyerek iskolás koráig nem alszik éjjelente, emellé minél nagyobb a gyerek, annál fárasztóbb. Szóval a férjhanyagolást ne fogjuk már a gyerekre egy napig se, meg lehet azt oldani, csak akarni kell.
2014. júl. 6. 10:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/17 anonim ***** válasza:
100%

Nekem van pár gyerekem, nemigen zavartak ezek a "mellékhatások" - de nem is nagyon voltak, szóval az nem sorsszerű.

Én is azt gondolom, a véglegességtő fél.

A kérdést látva elsőre azt gondoltam, hogy nem, a gyerektől senki sem változik meg.

Tulajdonképpen most is ezt gondolom, de az nem is baj: " családszerető, gondoskodó, féltő, óvó, "

2014. júl. 6. 13:56
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!