Anyaként átélte már valaki azt, amikor a gyereke párkapcsolata miatt, elhidegül tőle, teljesen megváltozik, és undorító dolgokat vág a fejéhez?

Én barátnőként tudok csak írni. A pasim családja teljesen kisajátított, így elhidegültem a szüleimtől. Alig láttam őket, mert minden hétvégére kisajátított a másik család.

Ennek akkor lett vége, amikor szakítottunk. Azóta helyreállt a béke.

Azért magadba is nézz, lehet, hogy te is hibás vagy. Talán pont azzal, hogy teljesen elutasító agy a lánnyal. Tudom, hogy nehéz nektek a fiatokat elengedni, de hidd el, ha a nyakadon ülne, attól ő még nem lenne boldog. Próbáld meg elfogadni a helyzetet. Ha nem a fiadhoz való, akkor úgy is vége lesz a kapcsolatnak.

24/l

Ismeros a szitu. Bar anyu neveben nem tudok nyilatkozni. Nalunk az ocsem lett pontosan ilyen. Mielott a mostani feleseget megismerte volna, ocsem teljesen anyas volt, kedves, tisztelettudo, imadott focizni jarni, aktiv pasi volt. A felesege (aki most mar sajna azt kell irnom h az) teljesen kiforditotta a tesomat magabol, onzo lett, anyammal allandoan cirkuszolt, irigy lett, lusta lett, mar focizni sem jar, felszedett kb 25 kilot, flegma lett etc. A csaj bekoltozott anyamekhoz, es anyu a sajat lakasaban kb olyan volt mint a vedeg. Dolgozni nem akart, csak egesz nap kabel tv-t nezni, meg internet, besegiteni a haztartasba nem segitett. Allandoak voltak a cirkuszok. Aztan kijottek hozzam kulfoldre. Mivel en itt a nullarol kezdtem es tudom h milyen nehez, es mire ok jottek, mar nekem onallo hazam volt. Nalam laktak. Figyelmeztettem oket, h en nem anyu vagyok, es az en hazamban en vagyok a fonok, az van amit en akarok, es ok a vendegek, nem pedig forditva. Anyu is jott veluk, mert nekem anyu besegit a haztartasba, mivel a kicsi lanyom mellett dolgozom. Az egesz kikotlozes ugy kezdodott, h o a kisasszony az en szobamat akarja, mert az nagyobb abban van spa (pezsgofurdos kad), meg az elkulonult, mert anyuval nem hajlando kozoskodni. Gyorsan kozoltem vele vagy megszoksz vagy megszoksz kisasszony. Aztan allandoak voltak a cirkuszok, nalam sem akart sem elmenni dolgozni, sem haztratasba besegiteni, aztan 5 honap utan, 2 honapos hataridot adva mondtam h tipli van, itt az ideje h sajat labukra alljanak. Ebben az idoben ocsem olyan udnorito dolgokat vagott anyu fejehez, h teljesen meg vagyok botrankozva meg a mai napig is. Es ugy h anyu mindig is segitette oket. Talan anyu nem fogadta el a csajt ugy istenigazan, de nincs is benne semmi szeretnivalo egy onzo fruska. Engem nem izgat, mert nem beszelek vele, bar sokkal jobban orultem volna ha ocsem egy normalisabb csajjal all ossze. Gyerekeink nem jatszanak egyutt csak nagyon ritkan, mert nem vagyunk joban. Anyu jar hozzajuk hisz a masik gyerkoc is az unokaja. Tesomnak igy jo. A csaj mai napig nem dolgozik, nem is akar, nyomorgnak egy szobaban, es varja h vki majd megsegiti es feneke ala rak egy nagyobb lakast. Hat tudod ha milliom lenne sem tennem, max munkat adnek neki, h megksotolja milyen dolgozni menni, gyereket nevelni, es meg csinalni az otthoni teendoket. Meg igy is neha kisegitem tesomat, mert sajnalom, es a tesomat nezem nem ezt a csajt, mert ha a csajt neznem soha egy centet sem adnek nekik.

Tehat igen ki tud forditani egy csaj egy normalis pasit teljesen onmagabol. Ha szerencsed van megjon a fiad esze, es nem hazasodik. De ez nem garancia. Sajnos tesom esze nem jott meg, vagyis megjott csak tul keson. Addigra mar hazas volt es uton a gyerek...

Nálunk ugyanez volt, amikor összejöttem a párommal. Az egész családja utált, hogy elvettem őt tőlük, hogy sokat vagyunk együtt. Amikor hozzám költözött és én tartottam el, akkor is minden családi esemény arról szólt, hogy én gonosz módon elcsábítottam.

Egy idő után a párom beleunt, és mivel én nem b.sztattam tőlük meg csak a szidást kapta/kaptuk, így kiállt mellettem és "engem választott".

Lehet, csak te látod úgy hogy a nő miatt változott hátrányára.

Majdnem az én anyósjelöltem is írhatta volna, kisebb különbségekkel. Bár a barátommal még szó sincs az összeköltözésről, mindketten vágyunk már a saját életre anyagi függés, irányítgatás, "te egy sz*r kis senki vagy, még én tartalak el" érzés nélkül. Mindketten dolgozunk egyetem mellett, de az a pénz semmire sem elég, és az ösztöndíjak is alig fedeznek valamit. Így mindennap hallgathatjuk otthon a szüleink nagyozását, a felsőbbrendűsködéseit, a bunkózásaikat (hogy sokszor pl még válaszra sem méltatnak, ha kérdezek valamit, vagy pl faképnél hagynak, miközben beszélünk hozzájuk, aztán ha megsértődünk, jön a "mit érdekel engem a te bajod" stbstb.). Nem lehet, hogy te is bántod valamivel a fiadat vagy valamit nem úgy csinálsz, ahogy kellene?

A barátom és én pl már az azért vagyunk kiakadva régóta a szüleire, mert ritka szemét népség. Nem csak nekem, de még a saját fiuknak is ott tesznek keresztbe, ahol tudnak, persze ők meg vannak győződve, hogy ez úgy jó, ahogy ők gondolják, és mi vagyunk a szemetek a szemükben. Pl pár hónapja kezdett külföldön dolgozni a barátom diákként, jó fizetés stb., azonban a kijárást meg kellett oldaniuk valahogy. A szüleinek 2 kocsija van, az egyik általában otthon áll. A barátom, vállalva, hogy az utazás összes költségét állja magának, elkérte volna a kocsit. Erre jött a hatalmas mondogatás, szemétségek sora, hogy miért kell neki kimennie külföldre (80km), miért nem jó neki itthon (negyedannyi pénzért?!), és nem viheti el a kocsit, ha annyira külföldre akar menni, oldja meg maga! Csoda, hogy az ilyen embert nem tűröm meg magam körül? Mikor a barátom le akart vinni a saját meccsére, hogy megnézzem, az apja azt mondja, menjek én úgy, ahogy akarok, de az ő kocsijával ne cipelgessen engem. Mikor pedig vészhelyzetben a cicámat kellett állatorvoshoz vinni, kigúnyolta a haldokló macskámat, percekig gúnyolódott rajta... A nyaralásról nem is beszélve. Mi mindenhova meghívjuk a barátomat, nem számít a pénz, visszük vacsorázni, 1 apos kirándulásokra, fürdeni... viszont az ő szülei még a falatot is kisajnálják a számból. Tavaly mentek nyaralni, és a barátom csak úgy akart elmenni, ha én is mehetek. Erre kiakadtak, hogy ők nem fognak egy idegent kerülgetni, szóval én nem mehetek, és inkább elhívták a barátom nagynénjét (előtte az egész családot végkérdezték, a lényeg az volt, hogy én ne menjek - 1 éves kapcsolat után). Idén is kikötötték, hogy csak a család megy és nem hívogathatnak meg senkit. Aztán az anyja a képembe vágta, hogy ők majd úgyis mennek nyaralni, addig mi összerakhatjuk nekik a fát az udvaron! Aztán meg legutóbb még ők voltak felháborodva, hogy nem járok hozzájuk, meg hogy elveszem a pici fiukat... 25 éves...

Csak néhány példát írtam le, hogy lehet kicsit mélyebben el kellene gondolkodnod a dolgon, mert lehet, hogy te rontottál el valamit. Az én barátom is csúnyábban bánik a szüleivel, mióta velem van, de ez azért van, mert rájött, milyen fukar, önző és utálatos szülei vannak, akik sosem fogják befogadni azt a lányt, akit évek óta szeret és sosem fogják elfogadni, hogy végre kezd önálló és felnőtt lenni. Sok szülő ezt nem bírja elviselni, és ezért inkább hátráltatják a gyereküket. Na ez az, ami ellen mi fellépünk a barátommal.

Szerintem gondold végig alaposabban, te mit tettél és te hogy viselkedtél a fiaddal és a barátnőjével, mert biztos nem ok nélkül viselkednek így. Lehet nem fogadtad be igazán a családba vagy nem fogadtad el őt, esetleg keresztbetettél nekik vagy rosszat mondtál a lányról... vagy csak úgy gondolja, hogy rossz hatással vagy a fiadra (mint a barátom szülei, mióta én vele vagyok, azóta kezd felnőni: 7 év után végre végez az egyetemmel és dolgozik, nyelvet tanul, amit a szülei mellett korábban sosem, csak anyuci szoknyája mellett volt állandóan).

Gondold végig.

Szerintem nézz magadba. Attól függetlenül, hogy nem ismerjük egymást, s a teljes sztorit, de khm.. 25 éves.. hadd éljen már szerencsétlen!

22/L

9-es: igen, igazad van, az a normális ha egy gyerek szereti az anyját és a felnőtt életében is ragaszkodik hozzá.

De az nem, hogy ha felbukkan egy nő akkor a férfi azt hallgatja a családjától, hogy miért van vele, jobbat érdemel stb. Az ő élete, az ő döntése.