Idegesítenek a kismamák/terhes nők. Titeket nem, vagy csak én vagyok ilyen szemét?

"Múltkor szemtanúja voltam egy olyan esetnek hogy egy nő utazott a metrón a három gyerekével, most várta a negyediket. A kölykök össze-vissza rohangáltak, nekimentek az embereknek, és az anyjuk még másokat üvöltött le ha mertek szólni."

Bírom ezeket a kifacsart soha meg nem történt történeteket. Szomorú, hogy ilyen kamusztorikkal akarod magad igazolni. Menj pszichológushoz! A hiba az

Ön készülékében van!!!

Nem olvastam végig a kommenteket, de ezek a megállapítások és sztereotípiák a társadalom különböző kasztjaira ugyanúgy ráhúzhatók, kis változtatásokkal.

Ott vannak pl. a nyugdíjas banyák, akik tolakodnak a sorban, ill. hangosan megjegyzéseket tesznek a mai fiatalokra.

Aztán az "öltönyösök", akik valami sufniirodában tologatják az aktákat, de úgy jár-kel az utcán, mint egy multicég vezérigazgatója.

Szinglik, akik lesajnálják a párkapcsolatban élőket, büszkék arra hogy micsoda karriert futottak be, otthon meg könnyek és pattogatott kukorica között nézik a BK-t.

Na de.

Vannak kedves és bölcs "nyuggerek",akikkel üdítő beszélgetni, valóban intelligens és elismert öltönyösök,akik már letettek valamit az asztalra ( a dossziékon kívül:) és talpraesett, tartalmas életet élő, kiegyensúlyozott szinglik.

Ugyanez igaz a kismamákra/anyukákra: nem mindenki ilyen egoista, buta és hormonagyú, ahogy leírtad, de kétségelen, hogy vannak köztük ilyenek is.

Kár lenne ez alapján általánosítani.

"Ott vannak pl. a nyugdíjas banyák, akik tolakodnak a sorban, ill. hangosan megjegyzéseket tesznek a mai fiatalokra.

Aztán az "öltönyösök", akik valami sufniirodában tologatják az aktákat, de úgy jár-kel az utcán, mint egy multicég vezérigazgatója.

Szinglik, akik lesajnálják a párkapcsolatban élőket, büszkék arra hogy micsoda karriert futottak be, otthon meg könnyek és pattogatott kukorica között nézik a BK-t. "

Na, Te vagy a másik aki megérne egy pszichológiai tanulmányt. Kivetíted a frusztrációidat minden szembejövő emberre, és már azt is látod (mit látod? TUDOD!) mire sír otthon magányában.:D Sz@r életed lehet!!!

Értelek, tényleg van idegesítő oldala a történetnek. Ismerős 4 hónapos terhesen vonult el táppénzre, mint veszélyeztetett terhes (gyakorlatilag bárkit kiírnak, mert a kórház is csak jól jár vele), egy irodai munkát hagyott ott, ahol a legmegerőltetőbb rész az volt, hogy el kellett menni a dokumentumokért a 3 méterrel arrébb lévő polcra. A nő otthon semmit nem csinál, onnantól, hogy a teszt pozitív lett, ő jaj de nagyon fáradt, meg jaj de nagyon nehéz blablabla, még egy retkes mosogatást is a férje csinál munka után, ő egész nap fekszik, kaját is csak rendel, mert hát ő terhes, ő ilyen nem csinál. De mikor rákérdeztem, hogy egyébként miért nem dolgozik, miért van kiírva, akkor minden vicc nélkül annyi volt az indok, hogy mert ő terhes. Na igen...

Neveletlen kölykök idióta anyukákkal meg szintén mindenhol vannak. Én olyannal találkoztam dokinál, hogy 2 kisfiú a székeket meg minden mozdíthatót feldöntve rohangált és csapkodott, az embereket arrébb lökdösték, míg a 2 díszpéldány anyuka csak állt és pletyizett, észre sem vették mivan. Sztem az ilyen ad tökéletes lehetőséget arra , hogy a gyereket elrabolják, a bamba anya azt sem veszi észre.

"Na, Te vagy a másik aki megérne egy pszichológiai tanulmányt. Kivetíted a frusztrációidat minden szembejövő emberre, és már azt is látod (mit látod? TUDOD!) mire sír otthon magányában.:D Sz@r életed lehet!!!"

Ha nem tudod értelmezni a sztereotípia ( és az irónia)fogalmát, megértem hogy erre a következtetésre jutottál.

Röviden: az általánosítások tévútra vezetnek. Pont.

Engem úgy általánosan az idegesít, hogyha valaki csak egyetlenegy dologgal van elfoglalva a magánéletben, és azt viszi magával iskolába/munkahelyre, közösségi hálóra, és gyakorlatilag mindenhová, ahová csak beteszi a lábát. Tehát engem nem önmagában a terhes nők és a kismamák akasztanak ki, hanem az, ha másról sem tudnak beszélni, csak gyerekes témáról, amit én nem értek, illetve Facebookon hetente legalább 50 képet feltolnak a piciról, és az állapotukban csak az szerepel, hogy Pistike hasra fordult, Pistike a hasamon aluszkál, Pistike lélegzik, imádom Pistikét, veszek Pistikének egy új babakocsit, Pistike először pisilt bilibe... Persze megértem, hogy büszkék, de ez már túl szélsőséges. :) Oda is figyelek majd, ha gyerekem lesz, ennyire ne vakuljak el, max. csak titokban! :)

Nálunk rokonságban a bölcsike meg az ovika voltak a legdurvább szavak... Kocsiúton ráadásul, ahol menekülni sem tudok. Valahányszor meghallottam őket, legszívesebben kiugrottam volna. :D

"Ismerős 4 hónapos terhesen vonult el táppénzre, mint veszélyeztetett terhes (gyakorlatilag bárkit kiírnak, mert a kórház is csak jól jár vele), egy irodai munkát hagyott ott, ahol a legmegerőltetőbb rész az volt, hogy el kellett menni a dokumentumokért a 3 méterrel arrébb lévő polcra."

Nem védeni akarom, szerintem is korai 4 hónapos terhesen letenni a lantot, ha nincs mögötte eü ok.

Én is irodában dolgoztam, 38. hétig. Az utolsó két hetet azért dobtam, mert iszonyú belső feszültséget gerjesztett az egyik főnök és már nem érte meg az a két hét nekem a napi gyomorideget, feszült légkört.

De: 10-12. hét környékén olyan iszonyat álmosság volt rajtam, hogy győztem tolni a kávékat, nehogy elaludjak az asztalomnál. Ráadásul a memóriám is romlott, ami miatt kerültem kellemetlen helyzetbe (főnök szembesített vele, hogy elfelejtettem valamit), úgyhogy minden apróságot jegyzetelnem kellett néhány hétig.

A terhesség vége felé, amikor már nagy volt a hasam, az ülés rettentően kellemetlen volt. Napi 10 órát dolgoztam, a medencémnek feszült a súly, elnyomta a lábamba lemenő véredényeket, idegeket. Zsibbadt, fájt a lábam, az ülepem.

Az is kellemetlen volt, amikor a főnököm szólt és egyszerűen nem tudtam olyan gyorsan felpattanni, mint régen, és feszültségkeltő volt a "na, nem jössz? hallottad, hogy szóltam?". Hiába magyaráztam, hogy persze, de kevésbé vagyok fürge 35 hetes hassal úgy, hogy még a széket sincs helyem rendesen hátratolni. Itt tényleg 5-10 mp késésekről volt szó.

A lényeg annyi, hogy egészségügyileg valóban nem veszélyes az irodai munka, de szubjektíven azért tud okozni fizikai kellemetlenségeket.

Annyi könnyítést kaptam, hogy egyrészt fizikailag nem kellett erőltetnem magam, illetve az "open door policy"-ből kihúzhattam magam, amikor a fél folyosót felújították és masszív hígítószag volt egy héten át az egész emeleten.

nem mind az, bnőm anyja az teljesen jo arc volt végig pedig ö is veszélyeztetett terhes volt.

de aki rajatszik, meg istennek kepzeli magat az egy undormany, nekem sem kell gyerek max örökbe fogadnek de itt nem lehet, mert egyedül vagyok, pedig jobban tartanam mint pár helyen.