Elsírtam magam a barátom szülei előtt. Nagyon szégyenlem magam. Mit tehetnék, hogy ne nézzenek emiatt le?

No ezért biztosan nem fognak beskatulyázni. Ha mégis akkor nem benned van a hiba.

Még a férfiak közt is van olyan akinél adott esetben eltörik a mécses. Az embernek nagyon sokat kell nyelnie munkahelyen, családban. Ez a sok feszkó egyszer kitör. Nálad most tört ki. Van ilyen. Ne szégyelld, hogy érző ember vagy.

Aki idegbetegnek tart egy embert azért, mert elsírja magát egy ilyen komoly témában, az egyáltalán nem intelligens, nem empatikus ember.

Teljesen normális, hogy érzelmileg is hat rád egy ilyen horderejű (a megélhetésedet, lakóhelyválasztásodat, karrieredet, adott esetben a párkapcsolatodat is befolyásoló) kérdés.

Lehet az elsírást egyébként úgy is értelmezni, hogy te egy olyan fiatal vagy, aki a szívére veszi a dolgokat, olyan ember, akit igenis érzékenyen érint a létbizonytalanság és tenni szeretne azért, hogy jó irányba alakuljon az élete. Ha így nézzük, akkor ez az erősebb érzelemnyilvánítás akár még pozitív üzenet is lehet a szülők felé, hogy nem egy nemtörődöm, semmirekellő ember vagy, akinek tök mindegy mit csinál, hol, mennyiért.

Nézd a pozitív oldalát. Miért vagy egyébként biztos abban, hogy a fiúd szülei ilyen negatívan értékelnék ezt?

Ha ezért beskatulyáznak, akkor iszonyatos nagy taplók.

Azért az ideggyengét az érzelmessel ne keverjük össze!

Nem mindenkinek jön ám be az, ha az ember egy érzéketlen jégcsap!

Miért gondolod azt, hogy lenéznek téged mások azért, mert te érző emberként vielkedsz? Nyugidtan kérhettél volna elnézést és legközelebb ilyenkor menj ki a mosdóba, sírd ki magad és mosd meg az arcod.

Nem az angol királyi családban vagy, 300 fős díszvacsorán, ahol mindennek hajszálpointosnak kell lennie és mindenkinek piszokul kell ám viselkendnie, hanem egy családban, ahol elvileg emberek élnek.

Egy év múlva ... emberke, az olyan messze van, hogy tervezni sem érdemes erre, pláne nem Magyarországon, ahol minden cseppfolyós és képlékeny.