Volt már olyan családi /kulturális hagyomány, amit megkérdőjeleztél, és bár a családod tartja, te máshogyan tartod, vagy sehogy sem?

A többiek eljárnak templomba meg misére, én meg nem, ,ég húsvétkor és karácsonykor se.

Ja, és zokniban alszom mert mindig fázik a lábam.

Ismeritek a sztorit a tepsiről?

Anyuka levágja a sütemény szélét, mielőtt beleteszi a tepsibe. A lánya megkérdi: miért? Az anyja mondja: nem tudom, lányom, anyám is mindig így csinálta, kérdezd meg őt. A lány megkérdezi a nagyit: Nagyi, anya mondta, hogy mindig így csinálod, miért? Nem tudom, anyám is így csinálta, kérdezd meg a dédit.

Dédi, miért vágod le a sütemény szélét, mielőtt megsütöd? Anyám is mindig így csinálta - jön a válasz. Ó, várj, igen, csak egy kicsi tepsink volt gyerekkoromban.:)))

Én 8 éve lakom külön a szüleimtől, nem fizetek postán csekket, mindent online intézünk (pl. pizza kifizetése, vásárlás, könyvvásárlás, Tesco rendelés).

Aztán bennem már nincs meg a birtoklási vágy (pl. lakás), hanem mobilabb vagyok. Én éjjel is elmegyek a boltba, ami a szüleim számára vidéken elképzelhetetlen.

Vagy pl. a kajarendelés, ők sose tennének olyat.

Mi tartjuk itt a kerületben a Halloweent is, de temetőbe nem járunk rokonokhoz már. Valentin napkor elmegyünk étterembe, nem járok sosem piacra.

Szóval életforma változással megváltoznak szerintem a hagyományok is, ha az ember kulturálisan távolabb kerül, nem csak térben.:)

27N

Páromék családjánál a szűk családdal (kb. 15 fő) minden alkalmat megünnepelnek, és ennek megadják a módját, minden férfi öltönyben, nyakkendőben, hölgyek is kiöltözve. Nekem kicsit furcsa volt az elején, hogy ekkora feneket kerítenek egy névnapnak, születésnapnak. (öltözködés terén, mert tök jó, hogy így összetart a család) Nem azt mondom, hogy mackó nadrágban kell megtartani, de egy szebb utcai viselet is elég lenne szerintem.

Ez az a szokás, amit ha anyóséknál vagyunk, akkor tartunk (megadjuk mi is a tiszteletet), de ha ők jönnek hozzánk vendégségbe, akkor mi már nem öltözünk ki annyira.

Igen. Laza eleganciával egyszercsak áttettem a névnapomat egy másikra, amikor szintén van az a névnap, csak nem az a domináns aznap.

Anyám (apám is, de ez most itt mellékes) rendkívül önző ember. A születésnapom mindig azzal telt, hogy engem soha nem ünnepelt, egész nap csak az ő szülése és hatalmas szenvedései mentek (holott engem kellett újraéleteszteni, és nekem tört el a születésem közben a karom), értsd: önmagáról beszélt, állandóan; a névnapom pedig nagyon közel esik az anyák napjához, ezért a névnapomon szintén nem engem ünnepelt, hanem magát, AZ ANYÁT - így nagybetűvel.

Holott nemhogy anya nem volt soha, de embernek is igencsak az aljából való. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam róla, de ez az igazság. Ma már nincs semmiféle kapcsolatom velük, ami nyílván érthető.

Egyébként pedig az a véleményem a hagyományokról, hogy van, ami jó, mert egyfajta keretet és kapaszkodót ad az embernek (mint az ünnepek), ritmust ad az életébe, és van, ami nem jó, sőt ártalmas, mert korlátoz és megfojt. Mint pl. a tepsis példa.

Aki meg sem kérdőjelez valamit, az vagy buta ember és egy az egyben elfogad valamit úgy, ahogyan tanulta, "miért? - mert csak!", vagy gyönge, és hiába látja, hogy az a hagyomány már csak köt és fojt, nem képes gyávaságból változtatni rajta.