Mennyire része a külön élő gyereketek, vagy a párotok külön élő gyermeke az "új családodnak"?
Kérnélek,ha ilyen helyzetben vagytok ,adjatok tanácsot,vagy véleményt mondjatok...köszönöm előre is!
Magyarázat:
A férjemnek van egy 11 éves gyermeke ,akit az anyukája nevel.Alapvetően jó a kapcsolatunk,bár az anyuka nem könnyíti meg a helyzetünket ,de miért is tenné...
Már régen külön voltak,mikor megismerkedtem a férjemmel...mégis nagyon ellenséges...
Szóval,a gyerek nálunk tölt minden szünidőt,ünnepet...igaz,a párom külföldön dolgozik ,nem tud jönni pld. 2 hetente ,de ez előttem is igy volt.
Akkor a nagyszülőkkel volt a gyerek.
Most már van egy közös gyerekünk is,és itt jön a probléma!
Nem tudjuk,hogyan csináljuk a külön programjainkat,mert a nagyobbik gyerek ,fel van háborodva,ha meglát egy olyan képet,vagy elmondjuk,hogy voltunk itt-vagy ott.
Vele is megyünk egyébként,sőőt inkább vele szoktunk...amúgy nagyon ritkán mozdulunk ki...de sértődés van belőle .
Olyan,mintha azt várná,hogy ,amig ő nincs itt "bábozódjunk be" ,mintha nem is élnénk,mig itt nincs.Ez nagyon kellemetlen,mert nem szeretnénk neki hazudni,de abból is elegem van,hogy dugdosom a fotókat,amit egy délutáni kirándulásról készitettem,amin csak mi 3-an vagyunk.
Ha pedig elmondjuk,akkor a hátam mögött neki ugrik az apjának,hogy őt nem szereti annyira,mint a kicsit stb...pedig az apja imádja őt.
Nem megyük sehová,amikor iskola idő van,mert nem tud velünk jönni...nehogy ebből is gond legyen.
Nem tudom kinél ,hogyan van ez...de már nem tudom mit csináljak.
Valahol úgy gondolom,mi is egy külön kis család vagyunk...
Vagy nincs jogunk külön életre,programokra.???
A férjemnek is lenne igénye arra,hogy csak mi együtt néha kimozduljunk..de a fentiek miatt ,ő is feszélyezett !
Kérlek ,adjatok tanácsot!
Köszönöm szépen!
Hát én mindkét oldalt megérten; nem könnyű helyzet.
Nekem sem esne jól a helyében, ez biztos, de nyilván ti sem igazodhattok mindig csak hozzá.
Szerintem ezt csak beszélgetéssel lehetne megoldani. Nem olyan kicsi már. Apuka üljön le, és mondja el neki ezt így, ahogy te nekünk.
Köszönöm az őszinte és kedves válaszodat!
Persze,beszéltünk már erről külön-külön és közösen is a gyerekkel.Az anyuka elég szabad életet él,pasik jönnek-mennek...de szereti és gondját viseli a gyereknek rendesen,ezzel nincs semmi baj.Elviszi ő is a gyereket,mennek sokat.. sőt ők többet is mert nagy városban laknak,mi pedig egy apró vidéki faluban .
Sok barátnője van az anyukának,plázáznak stb...:)
Az ottani családban minden körülötte forog,egyedüli gyerek .Szóval nincs hiány szeretetből és törődésből szerintem az anyukánál sem...nem hinném,hogy ez lenne az ok.
De nekem is van egy gyerekem,aki azért ne menjen sehová soha,mert épp a tesója nem tud itt lenni?
A nagynak van külön programja az apjával? Szerintem az fájhat neki, hogy mindig csak a kicsivel csinál külön programot, de ha ő ott van, akkor a kicsi meg minden esetben ott van..
Szóval a megoldás szerintem az lenne, ha a hétvégéből egy délelőttöt vagy délutánt az apa csak a nagyobbal foglalkozna. Azért ez szerintem nem olyan nagy dolog, ha a kicsivel amúgyis foglalkozik minden nap.
Neked is nagyon köszönöm ,második hsz!
Nagyon nehéz...nem tudom mi a jó megoldás!
Sokat beszélgetünk....sőt én sokszor helyezem előtérbe a nagyot a kicsivel szemben..pont azért is,hogy ne gondolja,érezze magát kevesebbnek!
15.40 hsz-ra
Igen ez nagyon jó ötlet,és ilyen szokott is lenni ,én ebben maximálisan támogatom.Elég messze lakunk egymástó,úgyhogy amikor érte megy az apja,akkor egyedül megy..és elvannak kicsit mielőtt haza érnek.Viszont olyan nincs,hogy egy napot mondjuk csak ketten töltenek...ennek én nem vagyok akadálya!
Majd szorgalmazni fogom a férjemnél,hátha ez segitene kicsit.
Mindig az van,hogy már jönne is hozzánk,utána meg sír,amikor menni kell haza.
De ha meg otthon van,alig akar velünk kapcsolatot tartani,nem igazán érdeklődik utánunk,főleg a huga után.
Pedig a kicsi szokta keresni,már feltudja hívni (3 éves) ,imádja a nővérét.
Igen ezt én is gyanítom,hogy itt jobban érzi a családot...
én már mondtam azt is,ha bármikor jön egy olyan élethelyzet,nálunk mindig helye van!A szivemben is helye van :)
De ...ez igy alakult,tőlem függetlenül,hogy a férjemék,nem tudtak együtt maradni...ahoz még fiatalok voltak,hogy ne keressék a lehetőséget egy új, esetleg jobb családi életre.
Igen megvan a nagy vita,és utána lehiggad és mint ha semmi nem történt volna megy tovább minden.Egyszer nagyon csúnya vitájuk volt,akkor én azt mondtam a gyereknek,ha akarja legyen úgy ,mint régen.Apa elmegy érte ,elmennek mamához ,csak együtt vannak...nem kell ide jönni hozzánk,ha ennyire
nincs itt szeretve ,mi kilépünk a képből a hugával...azt mondta ezt nem akarja,velünk akar lenni,mert szeret minket!
Na?Hogyan igazodjak el akkor!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!