Mit tegyek? Nem bírom. Már jól voltam, de most mindent elrontottak. Hogy éljem túl?

Te miért nem fogod fel, hogy az élet megy tovább?

Elhagytak. Ettől még nem dől össze a világ! Oké, most szerelmes vagy, és fáj. De ez elmúlik majd.

Enged el a srácot, nem neked teremtette a sors. Majd jön az igazi.

Neked nem azon kell agyalnod, hogy miképp szerezd vissza, hanem le kell zárnod a múltat, és előre menni. 20 évesen már nem vagy kislány akinek nem lehet megmagyarázni, hogy ami vége az vége.

én megértem a helyzeted...ezt csak az érti meg aki átélt hasonlót, ezt nem lehet csak úgy megtanulni...én 7 évig rágódtam ezen a kérdésen...pedig nem is volt annyira komoly kapcsolat mert 28 napig tartott és tini szerelem volt csak...de ez a könyv megadta a választ: Garry Chapman: A szerelem pszichológiája

Talán neked is ugyanaz volt az ok mint nekem, ebből a könyvből elég sokat megtudhatsz és ebben van a boldogság kulcsa, igaz későn találtál rá, de ha elolvasod és alkalmazod szerintem még lehetsz boldog! ne add fel ilyen könnyen!

21F

Te egy felnőtt nő vagy!Értsd meg,hogy ez így nem mehet tovább.Vége,szakítottak veled!Ezt fel kell tudni dolgozni.Én is voltam már komoly kapcsolatban,nagyon szerelmes voltam,és még 1 évig gondoltam az exemre.Azzal,hogy gondoltam rá,részben pótoltam a hiányát.Mostanában pedig egyáltalán nem hiányzik.

Nem depizek miatta,jön majd más,akit szerethetek akár jobban is!Nem kötelezte ő sem el magát mellettem,én sem köteleztem magam el mellette,és úgy mentem bele a kapcsolatba,hogy számítottam arra,és benne volt a pakliban,hogy egyszer ennek vége lesz.

Az ember nem lehet egy szakítás miatt megzuhanva,hiszen ez szinte nem is jelent semmit.A szingli élet sem olyan durva,sőt,így az ember sokkal,de sokkal szabadabb,és felszabadultabb.Most keresek valakit,akivel ismét lehet egy párkapcsolatom,de jó volt pihenni!

Pihenj te is,nyugodj meg!Ne aggódj,egyszer csak te is közömbös leszel vele kapcsolatban!IGEN,AZ LESZEL!Elfelejteni sosem fogod őt nyilván,mert nem lehet elfelejteni senkit,ilyen nem létezik,maximum az amnéziásoknak vagy a skizofréneknek.

Most gondolj bele,hogy te akarsz öngyilkos lenni...egészséges ember vagy,semmi bajod nincs!Minden végtagod,szerved megvan,hiányt semmiben sem szenvedsz(bár a körülményeidet nem írtad le és nem is ismerlek,de remélem,hogy jól gondolom).

Tudom,hogy nem minden a fizikai szükséglet,de ez egy hatalmas alapköve az életnek,és ezt is meg kell becsülnöd.Az egészség pedig ebből következik.

Lelkileg is fel kell építened magadban az önbizalmat,és megkérnélek arra,hogy gondolkozz el azon,hogy valójában mennyi mindent nem becsülsz meg az életben!

Ha valaki öngyilkos lesz,azzal nem csak magának árt,és az öngyilkossági kísérlettel sem csak magadnak ártassz!Ott van a környezeted,rájuk is gondolnod kell.Gondolnod kell a volt barátodra,hogy ő mennyire összetörne,és egy egész életen át hordozhatná a bűntudatot,a lelkiismeret furdalást,amit okoznál neki azzal,ha öngyilkos lennél.

Tehát javaslom,hogy semmiféleképpen NE legyél öngyilkos,és még egyszer ne is kísérletezz vele!

Felhívom a figyelmed megint csak arra,hogy mennyi mindent nem látsz...pedig ott van a szemed előtt!Felnőtt vagy,viselkedj is úgy,annak megfelelően!

Tudom,hogy borzasztó nehéz,én is viselkedtem már így...vagdostam magam(igaz,hogy én nem depiből),de mégis mertem magam bántani,és kellett valami oka legyen.

Megtaláltam:szeretethiányos vagyok,nagyon durva szinten.És mivel nekem senki sem adhatott nagyon kicsi koromban(1 évig) szeretetet,sőt elhagytak,ezért sok lelki problémám lett(a szeretethiányból kifolyólag).

És látod!Itt vagyok!Nem éhezek,nem szomjazok,és szerencsére még egészséges is vagyok.Mindezt értékelnem kell,a lelkemet pedig saját magamnak kell gyógyítanom,mert úgy érzem,ha magamat nem támogatom,akkor senki sem támogat!:)

Biztos talajon állok,amit magamnak teremtettem,pedig én csak most kezdek agyilag igazán felnőni.

ÉS NEM AKARTALAK KIOKTATNI,CSAK LEÍRTAM,HOGY MI A VALÓDI HELYZET,AMIT TE NEM IS LÁTSZ,PEDIG OTT VAN A SZEMEID ELŐTT!NYISD KI A SZEMEID LÉGY SZÍVES,ÉS NE CSAK NÉZZ,HANEM LÁSS IS!:)

Dehogy drámázza túl!! A saját családod sem ért meg? Sajnálom, hogy közös volt a baráti társaság, ilyet nem szabad engedni, ezt tanuld meg!

Mindig legyen egy saját bázisod, aki csak melletted áll, és nem őmellette.

Megértem az öngyilkosságot is, és megértem, hogy szereted, és szerintem most ezt meg kell élni: a gyászidőszakot. Sírj, csapkodj, kiabálj, bánts meg idegeneket diszkóban, morgolódj a boltban a hosszú sor miatt, hogy "talán ha nem általános iskolát végeztél volna, most tudnál bíp-bípelni, te hülye". Tényleg, tombold ki magad!

Aki el akar téged hagyni (a barátaid), az menjen, lesznek majd újak. Most te számítasz, legyél túl rajta, de hagyj magadnak időt!

26N, velem fél éve van ez a szakításom után, és már azt mondom, talán még fél év és tudnék valakivel randizni. Ez nagy szó a Frontin szedéshez képest.:))