Hogy érezhetem egyik pillanatba azt hogy elég a másikba meg hogy ő a mindenem?

Én voltam így a volt párommal.

Mikor nem volt itt hiányzott és úgy éreztem nagyon szeretem,de mikor nálam aludt rendszeresen 1-1 hétig akkor a végén mindig már alig vártam, hogy hazamenjen és nélküle legyek.

Szó szerint én is ezt éreztem, hogy megfojt, nem tudtam igazán önmagam lenni.

Nálam ez azért volt, mert már nem volt dolgunk egymással, hamarabb kellett volna elhagynom, csak magamnak sem mertem bevallani, mert féltem az egyedülléttől.

Előzővel teljesen egyetértek!! Én is ebbe a csapdába estem,itt már inkább a megszokás és a magánytól való félelem erősebb az emberben min sem a szerelem:((

Sajnos nekem egy ilyen kapcsolatból gyerek is született és közös lakás is van.Nagyon nehéz végigvinni.Én még benne vagyok és szenvedek.De alakítom a külön életünket.

azért mert túl hamar lett a kapcsolat komoly. Én nálam az működik, hogy első pár hónapban bizonytalan a kapcsolat, hogy nem köteleződünk el teljesen. Ha túlzottan sokat kell a másikkal lennem eleinte, akkor nekem is sok lesz, és elmenekülök. Nálam még nem jött be az, hogy meglátom, vonzódom és máris komoly a kapcsolat, hiszen még nem is ismerem, még akkor sem ha úgy tűnik. Ha nincs meg a lehetőség a bizonytalankodásra, hogy elgondolkodhassak azon, hogy tényleg vele akarok lenni, akkor megfulladok.

Figyelj, mielőtt besokalsz, érdemes kipróbálni, hogy kicsit külön költöztök. Hogy csak randizgassatok, vagy heti 1-2 nap aludjon nálad, és akkor már nem fogod úgy érzeni hogy megfoljt.

Szerintem ez teljesen természetes érzés.