Minden idős sértődékeny, fontoskodó és egyikkel se lehet beszélni?

Idős szülők, akik mondjuk 40 évesen szültek, idős nevelőszülők vagy nagyszülők.

Engem is idősek nevelnek, haverok között is vannak ilyenek.

Egyik haver már költözik is, de nálunk is állandó a konfliktus.

A probléma az áthidalhatatlan szakadék: nem lehet velük beszélni! Nem mondják el, mit éreznek, mit miért csinálnak, mit hogyan élnek meg, és mi se mondhatjuk el, mert megsértődnek.

Állandóan sértődnek, sokszor egy FÉLREHALLOTT szó miatt, aztán talán még Isten se magyarázza meg nekik, hogy ez félrehallás volt.

Túlspilázzák a kaja dolgot, annyi kaját készítenek, hogy azt dugiban ki kell dobni vagy hajléktalannak adni mert ember nem eszi meg azt az adagot. Ha pedig szólna az ember, hogy ez sok vagy ezt nem szeretem, sértődés.

Alapvetően azt érzem, hogy az én szememben a szálkát is észreveszi és vérig sértődik, a sajátjában a gerendát se... Továbbá nem fogja fel, hogy néha azzal bánt vagy okoz felesleges konfliktust, hogy jót akar de túlspilázza.

Mindezt pedig el lehetne simítani, ha lehetne velük beszélgetni. De nem...

Ha egyszer-kétszer kialakul egy beszélgetés - és nem fájdalmamban én fakadok ki, hanem amikor ők beszélnek -, akkor is csak a "vétkeimet" sorolják, ekkor pedig látszik, hogy még mindig nem értették meg, hogy melyik félreértés....