A családon belüli/párkapcsolati erőszakot miért ítélik meg másképp, ha azt nő teszi?

Semmi nem indokolja a kinevetést.

De azt sem, amikor azt mondják, hogy a nőt azért verik, mert megérdemli; biztos nem tudta, mikor kell befogni a száját; csak azt lehet verni, aki hagyja magát; aki hülye, haljon meg, stb.

Mindkét eset elítélendő, DE: még mindig a nők ellen elkövetett erőszak a gyakoribb és a súlyosabb. Azok a férfiak, akik odáig süllyednek hogy nőt vernek, nevelő célzattal teszik, tudatosan kihasználva az erőfölényüket, úgy gondolják, joguk van ezzel nyomatékosítani a véleményüket és érvényt szerezni az akaratuknak. Úgy gondolják, ez a tekintély mércéje, a nő pedig valami alacsonyabb rendű lény, akit az ő feladatuk a helyes útra pofozni, szó szerint. Elenyésző az, amikor azért üt a férfi, mert a nő tényleg megérdemli. Ilyen is van, ismerek olyan kimondottan gonosz, aljas nőket, akik könyörögnek a verésért, de ebben az esetben sem azért üt az ember, mert nő és mert mint ilyen, alárendelt, hanem mert egyszerűen emberileg selejt és ebben a minőségében rohadtul lényegtelen a neme.

A nők nagy része viszont kétségbeesésből üt, megközelítőleg sem olyat és akkorát, mint amire egy átlag férfi képes. Irritáló, amikor a nő ész nélkül csapkod meg pofozkodik, de olyankor le lehet fogni, ott lehet hagyni. Védekezni joga van a férfinak, ezt senki sem vitatja. Azért nem az az általános, hogy egy 110 kilós nő fizikailag és lelkileg is terrorban tartja élete párját.

A lelki terrorra meg mindkét nem igen szép mértékben képes, ebben nem tudok és nem vagyok hajlandó különbséget tenni.

Apám verte anyámat, nagyapám nagyanyámat, 17 évesen engem is megvert az első barátom, de olyat még nem tapasztaltam, hogy bármelyik férfi ismerősömet ütötte volna az asszony, és félt volna hazamenni emiatt. Mindenre van példa, de ne jussunk oda, ahová ez az egész mizéria tart, hogy a nők elleni erőszakot lassan elbagatelizálják azzal, hogy a 10% (hasamra ütöttem) férfiak elleni erőszakot lengetik be folyamatosan.