Nagyon nehezen viselem mit tegyek?

Figyelj, szerintem az pasas ettől még szerethet téged. tartsd vele a kapcsolatot, próblj meg neki segíteni, dolgozgatni neki, biztosan hasznodat tudja venni. vagy eszelj ki valamit, amit közösen lehetne csinálni. Ő szereti a versenyhorgászatot? ha igen, akkor kérd meg hogy menjen veled. Egyenesen meg is mondhatod neki, hogy nagyon helyteleníted ami anyukád művel, de nem tudod befolyásolni. viszont megkéred hogy segítsen neked ezt a hobbit folytatni, és ajánljál fel neki valamit, hogy miben segítesz. ha értelmes pasas, és nem csak anyukádnak akart kedveskedni azzal, hogy támogat téged is, akkor biztos folytatja veled a kapcsolatot. Ha látja rajtad hogy nem csak kihasználni akarod, akkor biztos nem fog elhajtani. Ha meg igen, akkor láthatod hogy anyukádnak igaza volt.

Mellesleg szólva tényleg nem tudhatod miért ment vissza a régi pasihoz. De sajnos azt hiszem a gazdag hapsi túl jó volt neki. valószínűnek tartom, hogy a régi pasija úgymond "rosszfiú" vagyis mindig is anyukád volt oda érte.. van olyan nő akit ez a "meg kell hódítanom mert különben nem szeret" típusó férfi vonz. A gazdag hapsi meg gyanítom nagyon oda volt anyukádért, mindent meg tett érte, de ez nem kellet anyukádnak, inkább sopánkodik az elérhetetlen után.

Nem tudom mi az igazság, de ez nem is a te dolgod. Ha kell valami a 42 évestől, akkor állj elé és mondd meg neki egyenesen.

31/N

Nézd srác, az élet ilyen... Kegyetlen, ámde legalább igazságtalan. Viszont nem csak veled ilyen, tehát ez nem személyes, nem ellened szól. Ezek a dolgok "csak úgy" megtörténnek. Valahol természetes, hogy anyukád szempontjai mások, mint a tieid. Nincs ebben semmi csoda.

Mint ahogy az is természetes, hogy az emberek önzők. (Én is.) Hiszen minden egészséges lelkületű ember szereti magát. Ergo önző. Ezzel csak akkor van gond, ha saját magad szeretetével ártasz másoknak. Ha meg tudod oldani, hogy úgy legyen neked jó, hogy közben másnak nem lesz attól rossz, akkor nem tettél semmi elítélendőt.

Néhányan, úgy veszem ki, felkapták a vizet azon, hogy vannak saját, "önző" szempontjaid. Ezen ne nagyon bánkódj, mindenkinek vannak. Anyukádnak is vannak. Azoknak, akik háborognak ezen, szintén. Amit ne tegyél, ne próbáld meg érzelmi zsarolással befolyásolni anyukádat az ő döntésében, mert az senkinek se lenne a hasznára. Ebben a szituációban Ő a nagy Te pedig a "kicsi" vagy. Az ő döntése, az ő élete, ne szólj bele! (Persze tudom, milyen nehéz, hiszen az ő döntése befolyásolja a te életedet. De hát ez eddig is így volt. Amikor megszült, felnevelt stb.)

Az élet nem egy folyamatos díszmenet. Vannak jobb és kevésbé jó periódusok benne. Örülj neki, hogy eddig jó volt, és keresd meg, hogyan lehetne újra jó? Mert lehet jó sokféleképpen. Másképp jó. Mással jó. Máshogy jó. Nagyon sok lehetőség és út van, csak meg kell keresni. Illetve nem KELL. Csak lehet. Ahogy a boldogság is csupán egy lehetőség az életben.

(Amúgy 42 éves férfi vagyok, elvált, a barátnőm meg 35 éves. De ez mind csupán véletlen.) ;)