Mit tehetnék, ha semmi kedvem elmenni egy családi összejövetelre?
És, ha csak az esküvőre mennél el? A lagziból meg hazajössz pl. valami indokkal, hasmenés, gyomorgörcs, bármi?
Amúgy inkább ne zenét hallgass, hanem olvass, mert "tudnék", nem pedig az, amit leírtál, és nem vagyok hajlandó megismételni:D
kimondta, hogy esküvő?
Ne is haragudj, de hány éves vagy, 13? Mert puffogó tininél kevés irritáló dolog van...
Az esküvő kategóriába volt áttéve az előbb még, amikor írtam, most lett egyéb kérdések:D
ezesetben: ne menj el rá, mert csak ott hisztiznél.
Első: látom te meg szövegértésből nem vagy valami jó. Egy szóval sem írtam, hogy esküvőről van szó. A másik, hogy nagyon sokat olvasok, de a jelenlegi idegroncs állapotomhoz képest, ha csak ennyi kivetnivalót találtál a szövegemben, az még mindig jó szerintem.
Második: Én is így gondolom, mert ha esetleg fel is tudnám venni a megszokott álarcomat, a mosolyt, a vöröslő, bedagadt szemeim akkor is elég árulkodóak lennének.
Harmadik: Nem, nem 13 vagyok, hanem 17, de elhiheted, hogy ezúttal nem egy "puffogó" tiniről van szó. Ha nem muszáj nem szeretném kifejteni. Nem szerelmi bánatom vagy hasonló van. Ez sajnos, lényegesen komolyabb dolog.
Ne menj el, mert mindenkinek elcseszed a kedvét. Akármi bajod van is, még csak 17 vagy, lesz ennél még rosszabb is, és ha már ilyen fiatalon összeomlasz az első baj után, mi lesz veled később?
"de a jelenlegi idegroncs állapotomhoz képest, ha csak ennyi kivetnivalót találtál a szövegemben, az még mindig jó szerintem. "
Ez egy baromság, a helyesírás nem függ a lelkiállapotodtól, azt vagy tudod, vagy nem, nem is kell rá figyelmed, hogy hogy írsz valamit.
Mindenképp elmegyek. Az első válaszoló legalább annyit segített, hogy inkább tényleg könyvet viszek, mert úgy talán még mindig nem tűnök annyira bunkónak, mintha bedugnám a fülem.
Utolsó: Én is szoktam azon filózni, hogy ha már most ilyen elcseszett vagyok idegileg, mi lesz ha majd a saját lábamon kell megállnom, de ettől mindig csak még kétségbeesettebb leszek. Különben, ami miatt éppen szomorkodom, az már nagyon hosszú ideje elhúzódó probléma, úgyhogy azért nem az első baj után omlok össze.
Amit idéztél, azt úgy értettem, hogy ilyenkor nem nagyon tudok rendesen fogalmazni, de ezúttal mégis sikerült érthetően leírnom a szöveget. Ezt a szót (legalábbis ebben a jelentésben) máskor "é"-vel szoktam írni. Szerintem ez nem helyesírási, hanem inkább fogalmazási hiba, hisz a "tudnák" is helyesen van írva, csak nem illik bele ebbe a szövegkörnyezetbe.
Én megértem, hogy bajod van. 26 éves vagyok. Elmondjam az utóbbi három évemet?
1. Tüdőgyulladással kórházba kerültem két évvel ezelőtt. Suliból kimaradtam, összejött a max. hiányzásom, és tönkrement a hangom. Azóta nem dolgozhatok a szakmában amit akartam, mert az énekhangomnak lett egy fátyolos felhangja, ami nem tisztul.
2. Szívinfarktust kapott az apám, hónapokig kórházban volt.
3. Meghaltak a nagyszüleim, 3 hónap különbséggel.
4. Apám alig gyógyult fel a szívinfarktusból, epebajokkal ismét kórház, 6 hónapig volt összesen kórházban.
5. A barátom autóbalesetben majdnem meghalt, egyszer majdnem szakítottunk.
6. Az öcsém megbukott a gimiben, nem mert hazajönni a hírrel, napokig kerestük, mire meglett, az aggodalomtól majd' megőrültünk.
7- Édesapám elvesztette az állását.
Mint látod, nem könnyű. De én mégis azt mondom, ki kell tartanod, nem szabad összeomlanod, mert ha egy baj leterít (akármilyen hosszú is), hogy bírod a többit? Nem könnyű nekem sem átszerveznem az egész életem, támogatni a munka nélkül maradt szüleimet, lelki támaszt és segítséget nyújtani öcsémnek, de megteszem, és nem sírva, mert annak semmi értelme. Az élet kemény, küzdeni kell. Ne csüggedj, nem szabad!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!