Magányos/botrányos szülinap?
Sziasztok. Ma van a szülinapom. Az összes ismerősömnek dolga van, így megmaradt volna a szűk családi körben való ünneplés. Azonban itthon már vagy fél éve háborús helyzetek uralkodnak: örülök, ha enni kapok, nemhogy észevegyék, hogy létezem. Magányosan élek köztük, ezért nem tudtam volna őszinte örömmel ünnepelni...másnap úgyis kezdődne elölről. Megmondtam, hogy ha eddig észre sem vettek, akkor most ne akarjanak jópofizni, már úgyis megszoktam ezt a nyomorult magányt. Erre elmentek itthonról, és most itt ülök program, ismerősök nélkül. Részben szégyenlem magam, de az álláspontom stabil.
Mit tehetnék ilyenkor? Nincsen semmi életkedvem, úgy érzem, hogy senkinek nincs szüksége rám. Kérlek segítsetek, mielőtt végleg depresszióba esek.
Nem lehet, hogy hétvégére terveznek valamit?
Kedden annyira nem szokás ünnepelni - persze azért most is fel kellene köszönteniük, ez nem kérdés, de az ünneplés inkább hétvégén szokott lenni.
"Ajándék átadás, tortaevés, beszélgetés, és minden megy tovább"
Szerinted mások születésnapja hogyan telik?
Elmondom: pont így!
Először is: Boldog Szülinapot!! Ami nekem szemet szúrt ebben a történetben az az, hogy Te mikor kérdezted meg tőlük, hogy ők hogy vannak, mi újság velük? Nem lehet, hogy ők azért nem kérdeznek már tőled semmit, mert hónapról-hónapra, amikor még kérdezték Te adtál nekik olyan választ, hogy semmi újság, nem történt semmi, megyek a szobámba stb. Ettől jobbnak látták, ha inkább nem kérdeznek, hisz úgy is csak elutasító választ adsz mindenre. Ők most is gondoltak Rád, ajándékot vettek, tortát is beszereztek, mit vársz még, boruljanak a lábad elé? Te most így kamaszként egy érzelmi hullámvasúton vagy, azt szeretnéd, hogy hagyjanak békén, de közben foglalkozzanak is veled. Pár év és minden megoldódik a kapcsolatotok.
Szerintem kérj bocsánatot tőlük, ha megjönnek. Holnap viszont Te kezdeményezd a beszélgetést, kérdezd meg milyen napjuk volt és meglátod visszakérdeznek majd.
Minden jót!
Boldog szülinapot Sorstárs!:)
Engem is állandóan azzal fenyegettek anyámék, hogy javítóba adnak, úgyhogy teljes csendben éltem itthon az életemet, mert utálták, ha megszólalok. Volt már egy pár hasonló magányos szülinapom nekem is. A legrosszabb 2 éve volt. Én is nehezen viseltem ezt, úgyhogy gondolom, neked se lehet túl könnyű. Szerintem ha lenne valaki, akivel ezeket meg tudod beszélni, az sokat segítene.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!