Teljesen kifordulok önmagamból, h lehet ezen változtatni?

Annyit gondolkoztam, h mennyi ember tud normális lenni egy kapcsolatban akkor én miért nem? Alapvetően egy kedves normális lány vagyok, akit szeretnek az emberek. A munkámban is sikeres vagyok, mert az ügyfelek elégedettek velem, vannak barátaim, családom, minden oké. De mégis egy kiállhatatlan hárpia vagyok, pont az a fajta, akiről ha itt olvasok mindenki azt tanácsolja, h a férfi hagyja el ezt a csajt. Önző vagyok, nem bírom ha valami nem úgy lesz ahogy elterveztem, teátrálisan veszekszem, sértődékeny vagyok, teljesen el tud borulni az agyam, épp h csak nem csapkodok, viszont bántó dolgokat mondok, azonnal haza akarok menni, szakítani, kiszaladni a világból. A barátom pedig eltűri ezt nekem, már másfél éve. Lehet h ez a legfőbb gondom h mindig megbocsát és emiatt nem érzékelem a tetteim súlyát. H annyira hagyom h elboruljon az agyam h ilyen negatívan érzek irányába, míg egy óra múlva már ugyanúgy szeretem mint azelőtt. Haragszom magamra, vergődök tőle, h ilyen lehetetlen módon viselkedem. Most majd jönnek a tanácsok, h azonnal álljak le ezzel mert nem fog örökké tűrni, tudom, de egyáltalán nem ilyen egyszerű. Szeretnék normális lenni, egy jó barátnő. És nem értem h a barátom mit szeret ennyire bennem, h ezt elviseli nekem, igaz h sokszor jól kijövünk és tudom h nagyon szerethető tudok lenni de ezek a kirohanásaim nem normálisak. Alapvetően az alacsony önértékelésem a baj, h elégedetlen vagyok magammal és rá vetítem ki. Tudom h rengeteg dolgot összehordtam itt de ha vki pár biztató szót mondana, vagy h mi lehet a baj az segítene talán. Szeretem őt, ragaszkodom hozzá, úgy érzem h elfogad ő is engem, de nem fair ahogy viselkedem. 23 éves vagyok, ideje lett volna kinőnöm ebből