Miért utál mindenki? Miért neki hisznek? 12l

Anyukám mindig fiút akart volna. És megszülettem én... Majd az öcsém is. (15 hónappal később) Apumat anya "elzavarta" a háztól, mert sok mindenben más volt a véleménye. Emlékszem mindig sírva futottam apa után mikor ment haza, a saját házába. Rettentően rossz volt. Öcsémnek megadtak mindent, elkényeztetett gyerek volt. (bár most is az) Ma mentünk volna moziba, az egész család, de anya mégse akart jönni. Erre a tesóm nagyon kiakadt. Bejött a szobámba, és elkezdett velem kiabálni, hogy miattam nem megyünk. Pontosan ezt mondta: " Te csíra gyerek, dö*ölj meg, miattad nem megyünk moziba! Kár, hogy megszülettél!" Én meg persze visszaszóltam neki, hogy nem miattam nem megyünk, és elkezdett verni... Én meg visszaütöttem, és pont akkor lépett be a szobába anya. Elkezdett velem kiabálni, hogy micsoda dolog az, hogy bántom a kisebbet... Mondta, hogy én csak azért ütöttem meg, mert ő is megütött, de nem hisz nekem. És persze a kicsi öcsinek vesz egy új telefont is, mert állítólag 'én kivettem a kezéből és levágtam a földre'... Hát igen, ez pont így történt... -.-" És még ezeregyszer hazudott ilyeneket anyunak, és ő természetesen el is hiszi. Miért neki hisznek? Én így nem bírok élni... Segítsetek!