Vita témát kaptunk hogy miért jó és miért nem az idősek otthona?

Ezt röviden el lehet intézni: ami valóban idősek otthona, nem pedig elfekvő, ahol megalázóan bánnak a betegekkel, az megfizethetetlenül drága.

Amit külföldi filmekben látsz, hogy olyan mint valami hotel, amihez tartozik 24 órás orvosi ellátás, Magyarországon nem elérhető, csak egy nagyon kicsi szűk rétegnek.

Velünk akarod megcsináltatni a házi feladatod? Ha erre képtelennek érzed magad, akkor javaslom, hogy válts szakmát. Ezt nem rosszindulatból mondom.

Egyébként amiért jó:

Biztonságot ad: meleg kaja, kiszolgálás, egészségügyi ellátás, fodrász. tiszta ágynemű, tiszta ruha, segítség a tisztálkodásban.

Amiért rossz:

Idegen embereknek vagy kiszolgáltatva.

Nincs veled a családod.

Magány.

Szakmámból kifolyólag (is) tudok érdemlegeset mondani:

-fiataloknak könnyebbség, ez még nem jelenti azt, hogy nem törődnek az idős személlyel, de az ők életük jelentősen megkönnyebbedik

-ha olyan stádiumban van az idős személy, kaphat szakszerű ellátást

-nincs egyedül, szerezhet barátokat, ismerősöket az idős személy

-biztonságban van (felügyelettel)

ami negatívum eszembe jut:

-az elhanyagolás érzetét kelti az idős személyben

-lelkileg megviselheti a családtagok döntése, főleg ha nem vonják be őt is a döntésbe

-az idősotthon körülményei is hathatnak negatívan

-az alkalmazkodás a programhoz, nehézkes lehet...

Itt mérlegelni kell, az ellátása nehéz egy idős személynek, gyakran felőrli a házasságokat, megromlanak a fiatalok és az idős személyek egymással való kapcsolatai, akkor senkinek nem lesz jobb...

Én fiatal házasként, gyerekkel nem vállalnám. Mindamellett mindent megtennék a szeretteimért, látogatnám hetente, vagy amilyen gyakran csak tudnám őket (őt). De nem hagynám, hogy az életem rámenjen a gondozásukra.

Dolgoztam idosek otthonaban, kulfoldon. Mindenkinek sajat szoba, gyonyoru epulet, kornyezet, mint a filmekben. 4 ev alatt belelattam a dolgokba, megismerkedtem az ott elokkel. A legnagyobb problemat az jelentette, hogy idegeneknek vannak kiszolgaltatva, nem igazan van meg a maganeletuk. Ha nem onellatoak, akkor mindenert segitseget kell kerni, ki tudja melyik apolo megy hozza es mikor. Varni kell. Ahol en voltam, ott 1 millio volt egy honapra, de ebben sok minden nem volt, pl. A tisztalkodo szerek sem. Ha komolyabb apolasra szorult, akkor az ar emelkedett.

Pozitiv volt, hogy uj baratokat szerezhettek, programokat szerveztek nekik. Allando felugyelet (apolo, nover, orvos). Helyben volt a fodraszat, manikuros, pedikorus stb.

A nagyim otthonban él.

A pozitívumok:

Depressziós volt, egyedül volt, egy nyugdíjból tartott fenn egy nagy családi házat. Már állandó segítségre és felügyeletre szorult, amit mi az ország másik végéből nem tudtunk megadni neki. Magányában már csak feküdt az ágyban és a meváltó halálért könyörgött.

Amióta az otthonban van, teljesen kivirult, mindig történik valami, lefoglalják őket, programokat szerveznek nekik, szakszerű ellátást kap, ültetik, fektetik, tologatják ha kell. Nem csak az ápolók, az idősek is segítőkészek egymás között.

Ő egy új otthonban él, az "alapcsomag" szerint 3 ágyas szobában 90 ezer forint a havi ellátás. Ebben tisztálkodó szerek és gyógyszerek, fodrász, manikűrös nincs benne, de az ellátás, étkezés igen.

Van apartman is az otthonban, itt az öregek élhetnek egyedül, de van házaspár is. Együtt esznek a többiekkel, de van saját fürdőjük, wc-jük. Kicsit elszigeteltebbek, mint akik közös szobákban laknak.

Az abszolút pozitívum, hogy nincs egyedül, nincs elhanyagolva a nagyim. Az összes ápolót ismeri névről, szereti őket. Aki kicsit is problémás, azt rögtön kirúgják, így jól kijönnek az öregek és az ápolók.

Mindennap van orvos (nem egésznap) az otthonban, de ha segítség kell, rögtön van aki hívjon. Heti kétszer van manikűrös és fodrász, illetve amiért nagyon fájt a nagyim szíve, hogy már nem tud elmenni a templomba. Egy református otthonban él, ahol mondhatni a "templom jön hozzá". Tartanak miséket, bibliaorákat, felolvasásokat, stb. Teljesen más lett amióta ott lakik, visszatért az életkedve.

Negatívumok:

Igaz, hogy társaságban van, de az mégsem az, mintha a családjával lenne. Hiányzik neki a családi kör, az otthona, amit két kezükkel építettek fel.

Megérti, hogy miért van ott, ő választotta ezt a helyet, nem akart a terhünkre lenni, még is látom rajta és tudom, hogy bár azt mondja hálás amiért ilyen helyre került, azért ez mégsem az igazi.

Megismerkedett új emberekkel, de nem feltétlenül van mindenkivel jóban. Nyilván ilyen az ember. A nagyim pl. kifejezetten nehezen dolgozza fel, hogy van aki testileg van leépülve, mint ő is, de nagyon sokan testileg jól megvannak, míg szellemileg nagyon rosszul állnak. Ő ezt nem képes elfogadni, elhinni és ezért sokszor konfrontálódik.