Mi az oka, hogy rendszeresen a csodát várja tőlem, és bár később belátja, hogy irreális elvárásai voltak, mégis kimutatja a mélységes csalódását?

Egy kitalált példát írok le, mert nem akarom, hogy felismerjenek. :-)

A gyerek szerez egy jó diplomát, és a szülő azt várja tőle, hogy azonnal talál egy olyan munkahelyet, ahonnan havi kétmilliót hoz haza. A gyerek elmagyarázza a szülőnek, hogy azért nem mennek ilyen egyszerűen a dolgok; hogy ez lehetséges ugyan, de az esélye nagyon kicsi. Ezt be is látja a szülő, de később csak azzal jön, hogy a gyereke nem volt képes egy olyan állást találni, ami a szülő szerint "illik" a diplomához.

Remélem, így kicsit megfoghatóbb a kérdésem. :-)

Tehát, úgy általában, mi lehet az oka az ilyen viselkedésnek, elvárásoknak - akár szülő, akár társ részéről?