Szerintetek normális, hogy ő is így szólítja?

A sógornőm (férjem nővére) és én egyszerre szültünk. A gyerekek most 2 évesek. Mivel férjem szülei már nem élnek, a sógornőm párjának a szülei pedig nagyon messze laknak, így a kicsinek gyakorlatilag nincsenek nagyszülei jelen az életében... Ezáltal a sógornőmnek nem sok segítsége van, így gyakran vigyázok az ő gyerekére is, mikor neki valami dolga van. A gyerekek is nagyon jól elvannak egymással így örülök is neki ha itt hagyja néha, mert az enyém nagyon eleven, és velem sokszor unatkozik (kell főznöm is, nem tudok folyton vele játszani, pedig igényelné). Anyukám közel lakik és míg a férjem dolgozik, sokszor át szokott jönni unokázni, beszélgetni hozzám. A fiam természetesen mamának szólítja, és mostanában a sógornőm kisfia is eltanulta ezt tőle. Mindig meséli, hogy jött a mama, vagy hogy fociztunk a mamával, vagy ilyesmi. Hozott nekünk a mama csokit, stb. Igazából anyukám azt mondta, őt nem zavarja, csak nemtudom, mennyire normális ez, mármint hogy szerintetek el kellene-e magyarázni egy 2 évesnek, hogy neki ő nem a mamája, vagy hagyni kell, majd nagyobb korára úgyis kitisztul? Egészséges-e (a gyerek szempontjából), ha hagyjuk ezt? Anyukám persze mindkettejükkel foglalkozik, játszik ilyenkor, de azért nyilván ő nem az unokája, tehát örökre nem maradhat ebben a tudatban a kicsi. Kellene-e már most 2 évesen ezt megmagyarázni neki, vagy majd később? (heti 2-3 alkalommal találkoznak)