Az extől kapott ajándékokhoz való ragaszkodás mennyire normális?

"amikor évek után (!) felvettem olyan rossz érzésem volt, mintha még mindig velem lenne az exem"

Na tényleg itt van a kutya elásva. Attól, hogy te nem tudsz úgy nézni egy tárgyra, hogy az csak egy tárgy, akkor másnak is így kell vélekedni?

Ha most szétnézek a szobámban, plüssök, ékszerek, dekorációk, nem egy nem 2 az exeimtől van. Átlag napokon nem úgy megyek be a szobámba, hogy jajj ezt Pistikétől van, Jajj ez Janikától van, jajj ez ettől attól van. Nem ezek már az életem részei, és nem a pasik miatt, hanem mert tetszenek. A plüsseimet én sem adnám oda senkinek, de csak mert tetszenek. De volt olyan is, amit kiraktam a szobából, de nem dobtam ki.

Értsd meg kérdező, hogy van aki le tudja úgy is zárni a múltját, hogy a tárgyak maradnak, és attól, hogy kötődünk a tárgyainkhoz mg nem jelenti azt, hogy nem engedem el a múltam.

Az én párom ezt szerencsére elfogadja, sőt annyira nem téma nálunk, hogy azt sem tudja, mit kaptam az exemtől és mit mástól. Az ő eljegyzési gyűrűjét viselem, és neki ez a lényeg.

Ja, ertem, ilyenkor tapintat az, ami minden mas esetben hazugsag...

Erdekes szelkakasok vannak itt...

hmmm 25-ös, ha meg letagadjuk, hogy kitől kaptuk a tárgyakat, akkor meg azért hazudunk, mert érzelmek kötnek hozzá és nem merjük bevallani?

Ahogy már írták, amit te most tapintatnak neveztél, az más szemszögből nézve hazugság.

Nehogy már hazudjak az egész kapcsolatom alatt mert az emberek egyik felének nem tetszik a felfogásom?

Köszönöm az én párom tökéletesen elfogadja a szobámban található dolgokat, ugyanúgy ahogy én is elfogadom a nála található tárgyakat. Az meg legkevésbé sem érdekel, hogy a kapcsolatomon kívül álló személyek erről mit gondolnak.

"ezt minek a jelenlegi párjuk orrára kötni"

Nekem nem úgy tűnik a szövegből, hogy a férfi kötötte volna a párja orrára, szimplán az kérdezett "túl sokat".

"nem volt kötelező bevallani hogy extől van a plüss, mondhatta volna hogy egy barátjától kapta ajándéka, tudjátok, tapintat."

Ez nem tapintat, hanem hazugság, de ebben az esetben meg kb tökmindegy, mert a kérdezőnek az igazat mondta, azon akadt ki, ha meg hazudott volna, akkor most azért lenne ugyanitt.

"PLÜSST őrizget, annak érzelmi alapja van"

Jóhogy érzelmi alapja van, mikor egy illetőtől kapta aki az élete része volt...de ezzel mi a gond?

"milyen rossz érzéseket kelthet ezzel a viselkedéssel"

Milyen viselkedés könyörgöm? Az miért baj, hogy nem akar megválni egyes emlékektől? Alapból a másik fél baromi éretlen, mivel nem tudja elfogadni hogy nem ő az első és egyetlen, nálam ha valaki ezzel problémázna, hogy anno az excsajomtól kaptam egy plüsst, és nem dobtam ki, vagy nem adtam tovább, hát mehetne is az illető Isten hírével.

"jogosan érzi ilyenkor az ember úgy, hogy az ő kérése nem ér annyit, mint az extől kapott filléres szar. "

Már nem azért, de itt nem "filléres szarokról" van szó, hanem azoknak a tartalmukról. Sőt...hol volt itt KÉRÉS? Csak mert a csajszi azzal kezdi, hogy ő elfogadja hogy más nem így gondolkozik mint ő...és mellette meg itt hisztizik egy tök felesleges dolgon. És ha már együtt vagyok valakivel, akkor az ne próbáljon már megfosztani a múltamtól, emlékeimtől...