A párod tőletek külön élő kisgyereke hogy viselte, hogy közös babátok született?

Férjemmel nagyon szeretnénk babát.

Van egy öt és fél éves lánya, aki heti 3 napot szokott nálunk lenni. Imádja az apját, és engem is nagyon szeret, mások előtt úgy szokott emlegetni, hogy "a másik anyukám". :)

Nagyon tartunk tőle, hogy kiborul, ha gyerekünk lesz. Alapjáraton is jóval magasabb a figyelemigénye az átlagosnál, és iszonyúan féltékeny más gyerekekre. Ha csak ránézünk egy idegen kisgyerekre, vagy megjegyezzük, hogy milyen aranyos, ő már rögtön duzzog, ordít, hisztizik.

Ráadásul amikor az oviban XY-nak kistestvére született, ő azzal jött haza, hogy ő nem akar testvért soha, és mi ígérjük meg neki, hogy nem lesz testvére. Persze nem ígértük meg, elmagyaráztuk, hogy ha lenne gyerekünk, attól őt ugyanúgy szeretnénk, de ő folyamatosan ezzel nyúz minket.

És az a baj, hogy lassan kezdünk elbizonytalanodni a férjemmel, nagyon tartunk attól, hogy óriási gondok lesznek a kiscsajjal a gyerek születése után. A testvérféltékenység mellé még jönne a tudat, hogy az "új" gyerek mindig apával és velem lehet, de ő nem, meg nyilván kevesebb figyelmet kapna, mint eddig.

Már komolyan nem tudom, mitévők legyünk. Várni nem nagyon szeretnénk, mert hamarosan 30 leszek, és nem is biztos hogy rögtön összejön a baba, és nagy családot tervezünk. Ráadásul igazságtalannak érzem, hogy csak azért ne vállaljunk most gyereket, mert az ötéves kiscsajszinak ez nem tetszene.

Mit tegyünk, hogyan lehetne feloldani ezt a görcsös elutasítást a kislányban? Pszichológushoz jár, de eddig semmi látványos eredménye nincs.