A párod tőletek külön élő kisgyereke hogy viselte, hogy közös babátok született?
Férjemmel nagyon szeretnénk babát.
Van egy öt és fél éves lánya, aki heti 3 napot szokott nálunk lenni. Imádja az apját, és engem is nagyon szeret, mások előtt úgy szokott emlegetni, hogy "a másik anyukám". :)
Nagyon tartunk tőle, hogy kiborul, ha gyerekünk lesz. Alapjáraton is jóval magasabb a figyelemigénye az átlagosnál, és iszonyúan féltékeny más gyerekekre. Ha csak ránézünk egy idegen kisgyerekre, vagy megjegyezzük, hogy milyen aranyos, ő már rögtön duzzog, ordít, hisztizik.
Ráadásul amikor az oviban XY-nak kistestvére született, ő azzal jött haza, hogy ő nem akar testvért soha, és mi ígérjük meg neki, hogy nem lesz testvére. Persze nem ígértük meg, elmagyaráztuk, hogy ha lenne gyerekünk, attól őt ugyanúgy szeretnénk, de ő folyamatosan ezzel nyúz minket.
És az a baj, hogy lassan kezdünk elbizonytalanodni a férjemmel, nagyon tartunk attól, hogy óriási gondok lesznek a kiscsajjal a gyerek születése után. A testvérféltékenység mellé még jönne a tudat, hogy az "új" gyerek mindig apával és velem lehet, de ő nem, meg nyilván kevesebb figyelmet kapna, mint eddig.
Már komolyan nem tudom, mitévők legyünk. Várni nem nagyon szeretnénk, mert hamarosan 30 leszek, és nem is biztos hogy rögtön összejön a baba, és nagy családot tervezünk. Ráadásul igazságtalannak érzem, hogy csak azért ne vállaljunk most gyereket, mert az ötéves kiscsajszinak ez nem tetszene.
Mit tegyünk, hogyan lehetne feloldani ezt a görcsös elutasítást a kislányban? Pszichológushoz jár, de eddig semmi látványos eredménye nincs.
Az anyját nem tudjátok bevonni a felkészítésbe?
Egyébként itt a határozottságot látom egyedüli lehetőségnek. Ha a a gyerek azt látja, hogy a hisztivel elbizonytalanít, célt ér, akkor vérszemet kap.
Amolyan "nagyon szeretünk téged, de kötelességed tudomásul venni, hogy most ez fog történni" hozzáállás segítene. Szerintem előbb-utóbb belenyugodna - néhány próbálkozás után.
#3,
sajnos nem, az anyuka mindenféle utolsó szemétnek elmondta a férjemet, amiért "gyereket akar csinálni egy másik nőnek", amikor a lánya nem akarja. Azt mondta, hogy szörnyen rossz apa, amiért nem az egy szem gyereke érdekeit nézi. Szóval anyucira nem számíthatunk. :(
Vállaljatok babát. A kislány meg úgyis megnyugszik.
Csak eleinte ne hagyjátok őket kettesben, nehogy bántsa a picit.
Én biztos nem ugrálnék úgy, ahogy egy 5 éves kislány fütyül.
Akkor az anyja a felbújtó. Sajnos a kitartó ignorancián kívül mást nem tudtok tenni. Ha látja, hogy komolyan gondoljátok és nem inogtok meg, egy idő után megbékél.
Exfeleségnek nincs új kapcsolata?
#7,
de van, sőt régebb óta, mint amióta mi ismerjük egymást a férjemmel. Csak anyuci tipikus ősanya, akinek csakis és kizárólag a gyereke fontos az életben, és ő aztán dehogy tenné kockára a pici lánya lelkecskéjét azzal, hogy vállal még egy gyereket, ha egyszer az ő szemefénye nem akarja. Ami rendben is van, az ő élete, az ő döntése, de az azért mégiscsak sok, hogy ezt a - szerintem idióta - hozzáállást rá akarja erőltetni a férjemre is.
En 17 eves vagyok es van egy noverem aki nem velunk el, mert apu elso hazasagabol szuletett. Amikor kicsi voltam sokat volt itt es mindig veszekedtunk es mindig bantott, dicsekedett hogy szulinapjara, karacsonyra o mindig tobb ajandekot kapott itt is es otthon is.
Amikor nagyobbak lettunk sokszor mondta, hogy apu azert nem foglalkozott vele mert en megszulettem es azert hagyta ott az o anyukajat! Most szerencsere messze van egyetemen, de ha a varosban van akkor se jon hozzank mar. Nem tudom de ugy erzem soha nem lesz jo a kapcsolatunk anyuek hiaba mondjak hogy testverek vagyunk es szeressuk egymast ha erzem hogy utal en sem tudom szeretni meg sokat bantott is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!