Vessek véget ennek? Mi a helyes? Talán nem vagyunk egymáshoz valók?

Párommal 27-30 évesek vagyunk, együtt élünk egy éve, és két éve járunk. Sok problémánk volt eddig is, de már a gyerekvállalást fontolgattuk...tegnap viszont nagy balhénk volt és kiüresedtem, nem látok már tisztán semmit.

Tegnap este 6kor elmentem, mondván elintézek valamit a városban, páromnak meghagytam, hogy addig ő itthon végezze a felújítási munkákat, szerelést, ahhoz én úgysem értek, épp csinosítgatjuk a házunk. Találkoztam ezzel-azzal, régi ismerősökkel, így végül 9re értem haza, hoztam neki sütit, amit anyám küldött, ő viszont nagyon mogorván fogadott. Hogy én mi az h ilyenkor érek haza, takarítanom kellett volna utána, mert munka közben lehullott a vakolat és stb én önző vagyok, a városban császkálok, pedig neki is segíthetnék, így legalább együtt lehetnénk, mivel 7végét is végigdolgozta és szinte alig beszéltünk és különben is 4 napja nem szexeltünk. AHa, mondom szóval ez a baj, nem vagyok a tulajdonod, de ha akarod itt vagyok és szexeljünk, mondtam neki. Én egész nap jól éreztem magam, végre hallottam régi barátok felől, s ki tudja mikor hallok legközelebb, siettem is haza, mert egyébként tényleg össze akartam vele bújni...erre olyan ideges lettem, hogy soha nem hagyja, hogy boldog legyek nélküle, mindig csak őt kell pátyolgatni, hogy bevertem egy ablaküveget és most itt ülök a romok felett. Olyanok vagyunk mindketten, mint az elmebajosak, pedig normálisan dolgozunk, élünk stb nem értem hol lett elrontva... Légyszi kíméljetek a bunkó beszólásoktól, magam alatt vagyok és véleményt kérek, nem kioktatást... mindketten hibásak vagyunk, de már fogalmam sincs mi a helyes, talán tényleg el kéne válniuk útjainknak. Azt mondta ő ragaszkodik, de maga sem tudja miért, elmondása alapján én önző vagyok, soha nem veszem figyelembe amit mond /kevesebbet cigizz meg ilyesmit hozott fel/, csak egész nap szívom a vérét és anyagias vagyok /megkérdeztem van e pénze a hétvégi bevásárlásra/, és folyton lefikázom a munkáját /kértem, hogy fényképezze le a legutóbbit, mert kíváncsi vagyok rá/, szóval egy sárkánynak tart, biztos igaza van, meg nem is, már nem tudom.