Vessek véget ennek? Mi a helyes? Talán nem vagyunk egymáshoz valók?
Párommal 27-30 évesek vagyunk, együtt élünk egy éve, és két éve járunk. Sok problémánk volt eddig is, de már a gyerekvállalást fontolgattuk...tegnap viszont nagy balhénk volt és kiüresedtem, nem látok már tisztán semmit.
Tegnap este 6kor elmentem, mondván elintézek valamit a városban, páromnak meghagytam, hogy addig ő itthon végezze a felújítási munkákat, szerelést, ahhoz én úgysem értek, épp csinosítgatjuk a házunk. Találkoztam ezzel-azzal, régi ismerősökkel, így végül 9re értem haza, hoztam neki sütit, amit anyám küldött, ő viszont nagyon mogorván fogadott. Hogy én mi az h ilyenkor érek haza, takarítanom kellett volna utána, mert munka közben lehullott a vakolat és stb én önző vagyok, a városban császkálok, pedig neki is segíthetnék, így legalább együtt lehetnénk, mivel 7végét is végigdolgozta és szinte alig beszéltünk és különben is 4 napja nem szexeltünk. AHa, mondom szóval ez a baj, nem vagyok a tulajdonod, de ha akarod itt vagyok és szexeljünk, mondtam neki. Én egész nap jól éreztem magam, végre hallottam régi barátok felől, s ki tudja mikor hallok legközelebb, siettem is haza, mert egyébként tényleg össze akartam vele bújni...erre olyan ideges lettem, hogy soha nem hagyja, hogy boldog legyek nélküle, mindig csak őt kell pátyolgatni, hogy bevertem egy ablaküveget és most itt ülök a romok felett. Olyanok vagyunk mindketten, mint az elmebajosak, pedig normálisan dolgozunk, élünk stb nem értem hol lett elrontva... Légyszi kíméljetek a bunkó beszólásoktól, magam alatt vagyok és véleményt kérek, nem kioktatást... mindketten hibásak vagyunk, de már fogalmam sincs mi a helyes, talán tényleg el kéne válniuk útjainknak. Azt mondta ő ragaszkodik, de maga sem tudja miért, elmondása alapján én önző vagyok, soha nem veszem figyelembe amit mond /kevesebbet cigizz meg ilyesmit hozott fel/, csak egész nap szívom a vérét és anyagias vagyok /megkérdeztem van e pénze a hétvégi bevásárlásra/, és folyton lefikázom a munkáját /kértem, hogy fényképezze le a legutóbbit, mert kíváncsi vagyok rá/, szóval egy sárkánynak tart, biztos igaza van, meg nem is, már nem tudom.
Elolvastam az egész sztorit cakumpakk, és nekem az a véleményem, hogy ti nagyon szeretitek ugyan egymást, de nem illetek össze, képesek vagytok a legrosszabbat kihozni a másikból. Azért az szerintem nagyon durva, hogy betöröd az ablakot mérgedben. Mármint most nem ítélkezek, hanem hogy ilyesmit képes kihozni belőled a szituáció.
Tudom, hogy nekem könnyű ezt mondani, de ha már ez a kérdésed, megválaszolom: vess véget a kapcsolatnak.
Fiatal vagy még nagyon, ne horgonyozz le ebben a konfliktusokkal teli kapcsolatban.
(Én is voltam hasonló kapcsolatban egyébként, imádtuk egymást, de mégis folyton veszekedtünk. Én egy idő után úgy éreztem, hogy többet "vesz el" a kapcsolat, mint amennyit "ad" és kiléptem belőle. Nehéz volt utána nagyon, de most, évekkel később úgy érzem, hogy helyes döntés volt. Azóta sem találtam meg a megfelelő embert, de ma már legalább harmóniában élek.)
29-es ő pont ilyen! Ha szólok valamiért mindig azt hiszi támadom, mindig a legrosszabbat feltételezi. Én is mondtam önbizalom hiányos vagy, de tiltakozott, meg azt felelte nagy sértődötten, hogy persze nem vagyok neked az ágyban jó. Egyébként már nem is olyan rossz az ágyban, és minden alkalommal kap egy kis dícséret-szerűséget, és éreztetem, hogy nekem jól esett, amiket csinált.
Most meg haggyuk már ezt, hogy sz.ar vagyok mert nem tiplizek haza 7re, nem egy rab vagyok, nem kell kimenőt kérnem senkitől, nem csavarogtam, nem piáltam, nem tettem semmi rosszat, és nem ártottam senkinek, mindössze találkoztam pár emberrel! Előtte segítettem lepakolni a nyersanyagot a kocsiról! Azt mondta haggyad, neked úgyis nehéz! Persze, nem tudhattok mindent, nem voltatok itt, ezt megértem. De hogy én tegnap miért kaptam 9kor azért, mert későn értem haza, az szerintem mélyen igazságtalan volt.
Rendben, ezért kérdeztem, hogy mennyire közeli a viszony az alkoholistával. Na látod, ha ezt sikerült megoldanotok, csak menni fog a többi is.
Az én férjem is nagyon sokat dolgozik, maszekol, én itthon vagyok GYED-en. Tudom, milyen rossz, mikor este kilencig egyedül van esetleg egy nyűgös gyerekkel együtt az ember. De azt is tudom, hogy értünk teszi, a jövőnkért, ahogy a Te párod is.
Szerintem az nagyon jó tanács volt, amit az egyik előttem válaszoló írt, hogy mindketten próbáljátok beleképzelni magatokat egy kicsit a másik helyébe és lehet, hogy egészen más szemszögből fogjátok utána látni a dolgokat. Tökéletes ember nincs, ahogy tökéletes kapcsolat sem, dolgozni kell rajta, sokat és összecsiszolódni a másikkal.
Hidd el, meg lehet csinálni. Manapság nagy divat lett sajna egyből eldobni a kapcsolatot, ha nem úgy működik, ahogy megálmodtuk, pedig a következő partnerrel ugyanúgy lesznek problémák előbb-utóbb, mert senki semmi sem tökéletes az életben.
Persze, ha azt látod, hogy esetleg megpróbál elszigetelni a szeretteidtől/barátaidtól és meg akarja szabni, hogy pl mit vegyél fel, akkor lépj, mert annak nagyon nem lesz jó vége. (bántalmazás előszobája) De én a soraidból nem ezt olvastam ki, csak egy kicsit dominánsabb típus lehet a párod.
Sok szerencsét, én szurkolok nektek! :)
"Egyébként már nem is olyan rossz az ágyban, és minden alkalommal kap egy kis dícséret-szerűséget"
Hű erre kinyílt a szemem. Te ezt komolyan írtad???
Ennyire lenézed és csodálkozol, hogy nincs önbizalma melletted?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!