Szerintetek nem túl korai még, hogy az 50-es évei elején járó anyukám kb. kikészül, ha valamit csinálnia kell?

A kikészülés alatt azt értem, hogy hétvégén megfőz, berakja a ruhát mosni stb.

Régen takarítónő volt, szóval takarítania sem kellett, azután meg mi takarítottuk a házat a húgommal meg a nevelőapámmal meg már magunkra vasaltunk. Sokszor volt, hogy még az ebédet is már a nevelőapám főzte meg az utóbbi időben. Szóval anyumnak annyira sok gondja nem volt. Ráadásul a a munkahelye sem olyan, hogy egy irodában kell dolgoznia, hanem maga osztja be a dolgokat és sokat mondok ha napi 1-2 órát kell dolgoznia.

Tehát rengeteg a szabadideje. Apám mellett amúgy 10 évig nem is dolgozott, hanem otthon volt és minket nevelt.

Tegnap átmentünk Húsvét alkalmából és totál ki volt készülve, hogy Ő milyen fáradt mert megfőzött 7 emberre meg sütöttek egy sütit, mert hogy Ő már 6-kor fenn volt. Hát mondom neki én meg már sokkal korábban, mert ráadásul 6-ra mentem dolgozni. A másik meg az, hogy nagyon sokat panaszkodik, hogy jajj de fáj a dereka stb. Csak azt nem tudom mitől...mert sohasem végzett kemény fizikai munkát,mert azt is utálja. Néha már kicsit unalmas ezt hallgatni. Más korabeli emberek 1000x többet dolgoznak és mégsem nyafognak, hanem csinálják, mert valamiből meg kell élni. Mert még ezt egy 70-80 évesnél megértem, aki mondjuk egész életében sokat dolgozott, hogy el van fáradva, de nála ezt nem értem. Jah és nagyon szereti ugráltatni is az embereket.

Mit gondoltok? Nekem az a véleményem, hogy azért 50 évesen nem kellene még itt tartani, mert ha már most ilyen, akkor mi lesz később? Csak rosszabb lesz...